Kicsit összeszedettebben Pécsről.

Előljáróban azt hadd mondjam el, mennyire sajnálom az utazáson összeszedett alaphangulatot. Ezért, erős köszönet Zephyrnek, aki némán tűrte a jus murmurandiból adott bemutatómat. 

No de ezt leszámítva azért volt néhány érdekesség. Amikor megérkeztünk a pályaudvarra Pécsre, végigjártuk a kocsikat kívülről is. Egyikbe másikba beszálltunk, hogy legalább most készíthessek néhány képet. A nem Halberstadti kocsik egyébként szépek, a modern IC meg kényelmes volt. Záró gondolat a vonat összeállításáról. A http://jermann.blog.hu/ oldalon, a kommentek közt olvastam, hogy eredetileg kilenc kocsiból állt volna a szerelvény. Négyet (három Halberstadti és az IC) a MÁV Start adott támogatásul. Az még csak 13, lehet az utolsót, a Kádár féle Nosztalgia-főhadiszállás szalonkocsit eleve nem számolták bele?

És most Pécsről. Zephyr mosolygós és erős önuralommal rendelkezik. Fittyet hányva a morgolódásomra, olyan alapos és körültekintő idegenvezetést kaptunk tőle, hogy abban hiba nem volt. Minden érdekességről tudott nekünk mesélni. Megnéztük a Dómot, az ókeresztény templomot, meg azt a kimondhatatlan latin nevű kőtárat is. Utóbbi kettőt kívülről. Elsőt azért, mert fizetős volt, másodikat meg azért, mert zártkörű rendezvény volt benne VIP vendégeknek. 

Átsétáltunk a Barbakánhoz, ahol a gondnok épp zárta a nevezetességet. Zephyr bekönyörgött minket. megígértük, hogy az alsó kijáraton távozunk, ahol a gondnok is tervezett kimenni. A zsolnai múzeumot szintén csak kívülről láttuk, mert ott ugyancsak zártkörű rendezvény volt VIP vendégek részére. 

Az kevéssé érdekelt, hogy mi hogyan nem készült el. Nem háborodtam fel a főtér hiányosságain, a burkolatlan utcákon. Az volt furcsa, hogy normál nyitvatartásban működtek a kultúrális intézmények. Egy magán galérián láttunk egyedül feliratot,  hogy a rendezvény és a látogatók tiszteletére hosszabított nyitvatartással üzemel ezen a napon. Gyakorlatilag Pécsen, a megnyitó napján négykor megállt a múzeuni élet... számomra ez érthetetlen!

Az már csak hab a tortán, hogy a Főteret a dzsámi felett lezárták, ezért a térre csak a fél várost megkerülve lehetett visszajutni. Az is inkább csak apró kellemetlenség, hogy a kerülőutcán a járdát végig elfoglalták a különféle kormányzati és más nagy audik és szép autók. Az is csak érdekességszámba ment, hogy a Lendvai soförje majdnem rálépett a pártvezér néni autójával a tyúkszememre. nem örültem volna...

Mivel egyikönk sem ragaszkodott a megnyitó tömegéhez, ezért a rendezvényt egy kocsmában a TVn néztük, a tértől alig 150 méterre. Amikor Gordonka beszélt, egy vidám fiatalember erős nemtetszésének adott hangot a kocsmában is. Nem hurrogta le senki -jó helyet találtunk. A sör nem volt olcsó, de azért nem méregdrága egy beülőhöz képest. Viszont azt nem értem miért nem törölte le a tábláról a leányzó a forraltbort, ha elfogyott?

Közben megérkezett marcipán ismerőse is, csatlakozott hozzánk. Vége lett a hivatalos megnyitónak, mi pedig kiszállingóztunk a térre, ahol valami DJ munkálkodott a hangulaton. A táskából előkerült a paróka is a bohócorr mellé, csak hogy teljes legyen a kép. Gondolom ezzel vendéglátóinkat sikerült meglepni. Zephyrt és férjét épp úgy, mint a városiakat, akik igen furcsán néztek ránk. Egy TV kamera megtalált persze, mint egyedüli őrülteket a téren. 

A megnyitó egyébként számomra olyan felemás, kisköltségvetésű rétegfilmnek tűnt. Jópofák voltak a papírsisakok, és a célnak is megfeleltek. A lepedőből varrt kosztümök sem voltak zavaróak, mert maga a produkció nem volt rosz. Jó sem, de azért na. Ezt sikerült! Talán a karneváli hangulat is csak nekem hiányzott, nem tudom. A műsor egy órájának nagyrészét nem a politika tette ki, ez is jó volt. Hát mit mondjak? Ez volt az első ilyen, még van rajta mit csiszolni, de csak jobb lesz a következő. Azaz ennél csak jobb lehet!