Az elmúlt két-három napban a családi múlt és emlékezés jegyében telt. Nem, mint ha valami konkrét dolog váltotta volna ki, ha csak nem a családi oldalra érkezett (szerintem) ostoba komment. Már csak azért is butácskának tartom, mert nemrég volt ezzel kapcsolatban egy hasonlóan értelmes telefonbeszélgetés... Legalább arra jó volt, hogy újabb érdekességeket tegyek fel oda, ez is egyféle pozitív kimenet.

Holnapra meg azt találtam ki, hogy ha nem lessz ítéletidő szerű a reggel, akkor elmegyek a Fiumei úti temetőbe kis bozótírtásra. Köbüki sírja már biztosan valami esőerdei dzsungelfélében bujkál, de majd holnap megpróbáljuk/megpróbálom feltárni... valami erős kést azért viszek majd magammal. 

Az is motoszkál a fejemben, hogy a környékbeli településeket megkeresem, hogy a hajdani épületekből, sírokból van-e még ami áll, mert legalább fotót szeretnék készíteni róluk. Kömlőd, Dad, Parnak puszta, Szomor, Baracska, Ráckeresztúr, Csép. Ehhez autó kejne leginkább, meg elég szabadidő.

Ma délután/este vendégül láttuk kislatolt, ami nagyjából egy balatoni utazásból és a kínai büfé meglátogatásból állt. Ez a balatoni retrotúra kislatolnak sem jött be. És megint Esztibeszti nyert... Mi ketten feladtuk :)