Amikor egy történet úgy kezdődik, hogy a nagyapám nagyapjának az apja, akkor az vagy nem igaz, vagy nem hiszi el senki. Esetünkben az utóbbi erősen sanszos, mert ez a történet épp így kezdődik.

A fényképen Wittelsbach Erzsébet, Magyarország apostoli királynéja, közismertebb nevén Sissi látható. Az osztrák császár feleségeként élete nagyobb részét magányba és betegségbe bújva töltötte, lehetőleg távol az udvari intrikáktól. 1898 szeptember 10-én, egy olasz anarchista orvgyilkos merényletének esett áldozatul.

Fia, Rudolf királyi herceg, trónörökös, szintén merénylet áldozata lett. A hivatalos megfogalmazás szerint tisztázatlan körülmények között hunyt el szeretőjével, Maria von Vetscherával együtt. A mayerlingi vadászkastély örökre elrejti az igazságot a halálesetről.

Rudolf özvegye, a Belga király lánya, Stefánia  királyi hercegnő (róla nevezték el a Stáfánia utat és a rajta található palotát, ami ma honvéd kulturális központ) Rudolf halála után, tizenegy évnyi özvegység után ismerkedett meg Lónyai Elemér magyar gróffal, akivel össze is házasodott.

IV.Károly, az utolsó megkoronázott Habsburg, 1917-ben hercegi rangra emelte Lónyai grófot, így felesége, akit gyakorlatilag kitagadott az apja, a belga király, végül hercegné lett, pedig császárné lehetett volna. Erről Bécsben kiadott és nagy botrányt okozó, ennek ellenére (vagy épp ezért) hamar elkapkodott könyvében írt később.

A párnak a második világháború végén menekülnie kellett a Magyarországot megszálló vörös hadsereg elől. Kezdetben a pannonhalmi apátságon bújtatták őket.

Hogy ez a történet hogyan kanyarodik vissza hozzám? A Lónyai herceg anyja Pázmándy Vilma, Aki pedig a nagyapám nagyapja apjának a testvére volt. Nagymamám úgy mesélte, hogy a Pázmány család vagyona (egy része  legalább is biztosan) Pannonhalmán van.

A családi vagyon egy másik, talán jelentősebb részéről pedig azt mesélte, hogy a belga király abból vásárolta meg a ma Zaire néven ismert egykori Kongót, mely nem belga gyarmat, hanem személyesen a király birtoka volt.