Minap egy az indexen olvasott cikket osztottam meg egy facebook közösségben. A cikk a magyar gyártású, pedelec meghajtás rendszerű e-bringáról szólt, a közösség pedig egy helyi bringás társaság, aminek viszonylag tagja vagyok én is. Képek és leírás a bringáról: http://www.elektromoskerekpar.com/pedelec_pro_ferfi.

A Zindex cikkben (pontosabban kerékagy.blog.hu) a reporter egyszer élcelődik azon, hogy a hegyen felfelé milyen vagány dolog megelőzni a nejlonba csomagolt és vastag párafelhőket eregető sportolókat. Na a közösségben volt, akit ez rendesen fel is háborított, innentől kezdve aztán a pedelec egy szánalmas kalap szar, amiről a bringás fórumban nem is érdemes (szabad) szót ejteni... Pedig az iON bringa magyar gyártású, akár még büszkék is lehetnénk rá. Ahogy a sorjázó kommenteket figyelem, két tábor van. Az egyik szerint, ahogy már mondtam ez egy szánalom, a másik szerint kitűnő városi közlekedési eszköz. Én az utóbbiba tartozom

Mi a baj a pedelec bringákkal? Ahogy tapasztalom, a sportoló lenézi, mert nem (csak) izomerővel megy. A városi bringás pedig a praktikumot nézi. Gyorsaság, kényelem... Azon persze lehet vitázni, hogy mennyire zöld a pedelec, mert ugye mégis csak árammal megy, ami meg olajból, fák kivágásából, tehát környezet károsításból és szennyezésből ered. Ne legyünk képmutatók, még a napelemes áram is nagyon környezetszennyező, amikor gyártják, vagy amikor kidobják a paneleket. Ugyanakkor az is biztos, hogy sokkal kevesebbet fogyaszt, mint egy autó. Arról nem is beszélve, hogy a szokásos városi autóhasználat során egy ember ül a járműben, ami tovább növeli az autók egy főre jutó káros-anyagkibocsátását.

A pedelec ránézésre kerékpár, úgy használják, mint egy kerékpárt, úgy is kell kezelni, mint egy kerékpárt, szóval kerékpár, kis rásegítéssel. Nem értem a rásegítést ellenzők véleményét, miszerint valami vagy bringa (de akkor hajtsad lábbal vaze!), vagy robogó (de akkor ne vágj fel, hogy elhúzol a keményen edző sportolók mellett b+!). Szerintem meg a dolgok nem feketék [pedelec] vagy fehérek [bringa]. Azt nem gondolom, hogy egy szép és rózsaszín jövő felé tartanánk, de abban biztos vagyok, hogy a hétköznapjaink pontosan annyira szürkék, amennyire elveszítettük a színek érzékelésének képességét. Oké, az rendben van, hogy az alkoholmentes sör pont annyira sör, amennyire húsvér szerető a guminő, de szerintem a pedelec egy egészen más téma.

Közben szintén a facebookon, a város oldalán kialakult egy másik vita is. Ez arról szól, hogy a szépen felújított főtéren a bringások átmehetnek-e, avagy nem. Ez a polémia talán még egy fokkal érdekesebbre sikeredett, mint a pedelec (e-bike) kérdés. Meglepett az a rugalmatlan hozzáállás, amit a vitában résztvevő felek némelyike tanúsít.

Egyszerűbb valaki mástól bármit elvárni, mint magunknak belátni valamit? Kerékpárosként azt várom el, hogy kerékpáros lehessek. Gyalogosként, leendő apaként azt, hogy biztonságban közlekedhessen a családom. Alapvetően azt gondolom a kérdésről, hogy a szabály az szabály, de attól még lehet rossz. Már pedig egy rosszul megalkotott, egyes csoportok érdekét sértő szabályt meg lehet és meg kell változtatni. Ahogy tapasztalom, a vita magva nem az, hogy a kerékpáros leszálljon-e, sokkal inkább az húzódik meg a háttérben, hogy tudunk-e együtt élni a különféle igényeinkkel.

Méltánytalannak és sértőnek gondolom, ha a egyes gyalogosok kollektíven akarnak büntetni kerékpárosokat, mert egyes kerékpárosok valóban nem ismerik vagy súlyosan megszegik a közlekedési szabályokat, de fordítva is igaz. Számtalanszor tapasztalom, hogy nem járdából leválasztott, hanem egyértelműen elkülönített kerékpárúton sétálgatnak gyalogosok, kisgyerekes anyukák, bevásárlókocsit húzó idős emberek. Kerékpárosként én sem ítélkezhetek az összes szabálytalanul közlekedő gyalogos, kisgyerekes anyuka, bevásárlókocsit húzó idős ember felett.

Határozott véleményem, hogy egy város lakóinak egységes az érdeke: legyen élhető és szerethető az otthont adó település. A település életét rendező szabályok pedig akkor jók, ha nem hagyják figyelmen kívül a lakosság egyetlen csoportját sem. Márpedig egyre többen választják mindennapi közlekedésük eszközévé a kerékpárt. Meggyőződésem: ahol nem megy szabályozással, ott nem a tiltás és büntetés a feladat, hanem a szabályok átgondolása és az oktatás. A legfontosabb pedig az egymásra figyelés. Gyalogosok és kerékpárosok egyaránt meg kell tanulják, hogy kell együtt élni! Legalább is én így gondolom. A kompromisszumképtelenség pedig csak parttalan vitákat szül eredmények helyett.

 És a Reptiliánokról még nem is beszéltem, de az majd egy másik bejegyzés lesz :)