Attól, hogy elmúlt a karácsony és a világ vége is, még nem áll meg az élet. Egerbe vittünk is ajándékot, meg nem is -de inkább igen, kaptunk is, aztán meg nem is -utóbb inkább nem. Ez természetesen csak egy bizonyos dologra értendő, amit most nem részletezek különösebben, de azt azért elmondom, hogy nem esett jól!

Amúgy az tapasztaltuk, hogy a zakuszka bevált. Legalább is nem jött vissza ellenkező értelmű finom utalás. A szomszédok idén is kaptak egy kis figyelmességet. Oké, nincsenek sokan és csak egy-egy fenyő ágra szerelt mézeskalács, meg pár szaloncukor volt az, de legalább valami. Hajnalban, amikor indultunk Egerbe, az ajtajukra szerelte a kedves. A szembe'szomszédé még akkor is ott volt, amikor haza érkeztünk. Engem ez mondjuk egy picit meglepett, de hát ahány ház, annyi szokás! Érdekes ház ez, érdekes lakókkal... Az őrült nők ketrece!

Tegnap, ahogy megérkeztünk, volt egy kis szomszédhergelő falfurkálás, a radiátort varázsoltuk vissza a helyére -leszakadni készült... A héten még egy hasonlóan szomszédhergelő ajándékszerelésre is sort kell keríteni. Drágám a barátnőjétől egy falvédőt kapott, amihez ma szerezzük be a még szükséges kellékeket, és még idén fel is applikáljuk a falra.

Más: ha a világvége el is maradt, a szilveszter nem fog... Van bohócorr, színes paróka, vicces kalapok, ellenben nincs rakéta vagy más durranószer, duda sincs. És még azt sem tudom, hogyan szilveszterezünk idén. Pezsgő és virsli lesz, ha le nem maradunk a boti készletekről...