Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy IKEA karácsonyi kiárusítás, ahol mindenféle díszeket lehetett olcsón venni. Volt ott színes gyöngysor, kisebb nagyobb üveggömbök, festettek és egyszínűek, villogtak az izzósorok, sütemény illat lengte be a teret, már csak olyan vásárlásösztönző -kedvcsináló promóciós illatfelhő. A marketing mindennapi csodái.

Vidáman mentek hazafelé a sok csillogó díszek, és már arról álmodoztak, milyen szép lesz tőlük a karácsonyfa. Összedörzsölődtek menet közben, hogy csillogók, fényesek legyenek. Aztán eljött a nap. A lakást már belengte a fenyő össze nem téveszthető illata, a díszek pedig szép sorban felkerültek az ágakra. 

A tömzsi fenyőt körül ölelték az ezüst és a zöld gyöngysorok, a bordó boa, fekete, piros és zöld gömböcskék és már a lámpa is beragyogta a karácsonyfát, amikor előkerültek a szaloncukrok.

Hiába csillogás, villogás, az arany sztaniol csomagolás messze túlragyogta a sok bolti díszt a fán. A sok saját készítésű szaloncukor büszkén fürdőzött a jóleső elismerések kereszttüzében. Hiába, amit az ember maga készít, akármilyen ügyetlenül is sikerült, mégis az lesz a legszebb dísz a fán.