Off: nem szeretem a gyógyszereket

On: vannak gyógyteák is

A huszonharmadikai hosszú hétvégét javarészt ágyban töltöttem egy lázas torokgyulladásos betegséggel. Az ügyeletre nem akartam elmenni, de az első adandó alkalommal meglátogattam a háziorvosomat. Ez azon a napon volt (szerda), amikor üzemorvosi nap volt a rendelőben... Lázas betegen ültem a váróban a nagy csapat üzemorvosi vizsgálatra váró közt és szégyelltem magam, hogy tüsszögve összefertőzöm őket. Aztán haza is mentem, amikor az asszisztens további várakozásra intve ültetett vissza.

Később aztán újra próbálkoztam, akkor már túl a lázon, túl a torokgyulladáson, de valami heveny bél és gyomorbántalommal. Az első napokban arra gyanakodtam, hogy bélelzáródásom van, ami nagy nehezen oldódott, de még mindig nem volt száz százalékos a bélésem. Na de nem panaszkodni akartam, ez csak kór és körkép a pillanatnyi állapotról amolyan előszó gyanánt a gondolatmenethez.

A doktornő felfektetett a vizsgáló ágyra, megtapogatott, meghallgatott, majd felírt két gyógyszert. Véletlenül nem gyógyszerész asszisztens, hanem Dr. gyógyszerész adta ki a szereket egy maga elé sóhajtott "te jó Isten" felkiáltással -magának lesz? Igen, miért? Semmi, csak még olyan fiatal! Erre fel persze ahogy kinyitottam a dobozt, rögtön elolvastam a mellékelt tájékoztatókat. Na ez az a két orvosságnak mondott valami, amit biztosan nem fogok bevenni. A tájékoztatók hosszasan sorolták a lehetséges mellék és egyéb hatásokat. Bőségesre sikeredett mindkét lista. 

Ilyenkor történik az, hogy a gyógyszer mellékhatására másik gyógyszer kell, annak a nem kívánt hatására harmadik, negyedik, sokadik, hogy a végén már azt sem lehet tudni, hogy valójában melyik tünet mitől és honnan származik, milyen hatóanyag összetevő nem kívánt hatásaként jelentkezve okoz problémát.

Nekem nem lett volna másra szükségem, csak hogy egy kicsit a kellemetlen teltség érzést és a korábban lázcsillapításra evett gyógyszerektől összekuszálódott emésztésemet kicsit helyre billentse valami. Amit kaptam, az egy teljesen leállt bélrendszert lórúgásokkal üzemben tartani igyekvő készítmény volt.

Az igazat megvallva teljességgel feleslegesnek tartom, hogy olyan háziorvoshoz járjak, aki azért ír fel gyógyszert, mert annak fejében támogatást kap a gyártótól. Számomra ez nagyon messze esik attól, amit gyógyításnak gondolok. Eleve egy tucatszámra és kaptafára gyártott készítményben sem hiszek, mert azt gondolom, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen. Így a betegségek lefolyása és a tüneteik is számtalan formában nyilvánulhatnak meg. Az én elképzelésemben az orvos a hatóanyagok személyre szabásában gondolkodik és nem készen kapható pirulákban. 

Nem tudom hogy lehetne összeegyeztetni a modern orvostudományt a rendelkezésre álló és véletlenül valós tényekkel és a hajdani lelkiismeretes javasasszonyok és füvesemberek személyre szabott kúráival, de a gyógyszergyártók érdeke nem egyezik a gyógyszert fogyasztókéval. A beteg gyógyulni szeretne, a gyártónak és befektetőinek pedig profitra van szüksége. Ergo arra, hogy a beteg ne gyógyuljon, vagy ne teljesen, vagy legalább hamar betegedjen bele valami újabb kórságba. Ellenben hol maradna a kívánt profit? Kínában a családi orvosokat addig fizették a nemesek, ameddig nem volt baj. Aztán egy gyógyíthatatlan betegséget vagy megoldott, vagy maga is az életével felelt adott esetben.

Az teljesen elképzelhetetlen, hogy egy háziorvos a gyógyszerek miatt összekuszált működésre gyógynövényeket, esetemben ne adj isten diétás ötleteket és más, alternatív de működő és bevált módszereket mondana el? Az lehetetlen, hogy a gyógyszer mellékhatását ne másik gyógyszerrel próbálja kiküszöbölni, hanem akár a tüneteket eredetileg kiváltó gyógyszer elhagyásával és természetes helyettesítésével? Oké, tudom, hogy vannak természetgyógyászok és vidéken megvannak ma is a füvek ismerői, de tényleg nincs helye a modernnek tartott orvoslásban a nép természetes bölcsességének és tapasztalatainak?