Érlelődnek, ülepednek és tisztulnak a kavargó gondolataim a tegnapi vásárral kapcsolatban. Alapvetően jól éreztük magunkat, ami kiindóló pontnak eleve jó. Ha mérleget akarnék vonni, nehéz dolgom volna, de lássuk mit hoz ki Franklin módszere?

7 pro, 4 contra... Kedvező eredmény, megyünk decemberben is :) -már ha meghívnak :) Az ellene érvek inkább a rendezvény gyerekbetegségeiről szólnak, amiken át kell esni, ezek egyébként is kinőhetők. A mellette oldal érvei többen vannak és nyomósabbak.

Az persze nem lett volna baj, ha a tökéletesen megfelelő időben kicsivel többen jöttek volna el, de ez volt az első ilyen alkalom. A másodikra többen jönnek, a harmadikra még több látogató érkezik majd, és ha a program és a kiállított alkotások színvonala tükrözi a látogatók várakozásait, akkor végül népszerű lesz a ma még csak szimpatikus kezdeményezés. 

Ami számomra hiányzott, vagy csak nekem nem tűnt fel (?), hogy galériák képviselői kilátogattak volna a rendezvényre, pedig volt (és most nem magamra gondolok) jó néhány olyan alkotó, aki figyelemre méltó művekkel jelent meg. Nem tudom, ki milyen reményekkel indult el tegnap reggel otthonról, de bennem fel sem merült, hogy valaki elővesz a zsebéből százötvenezer forintot és rábök két képre: "ezeket akkor elvinném" felkiáltással.

Sokan eljöttek azok közül, akiknek már jó előre beharangoztuk a vásárt, nekik külön köszönet! Fotográfus barátunk nem első ízben tett észrevétele szerint túl sokfélék a képeim. Nem egységes a stílus, ami jelenthet kiforratlanságot is, de nekem erről más a véleményem. Annyi minden van bennem amit képekbe formálva akarok megmutatni, hogy azt vétek volna egyféleként ábrázolni. Abban persze igaza van, hogy a kiállított művek sorozatnak csak akkor tekinthetők, ha megvan bennük a kapcsolat koncepcionálisan,  tematikailag, technikailag és megjelenésben is.

Az én elképzelésem szerint, itt nem volt szükséges törekedni rá, hogy a kiállított művek sorozatként jelenjenek meg, elég volt az is, hogy egyszerűen illeszkedjenek egymáshoz, hiszen ez mégis csak egy vásár. Sőt, a vásár színes forgataga éppen hogy kiváló lehetőség, úgymond büntetlenül megjeleníteni az alkotások sokszínűségét, nyilván a jó ízlés határán belül.

Ha tehettem volna, még több képet viszek, akár úgy is, hogy azokat csak átlapozgatni lehetett volna. És persze legközelebb már igyekszem névjegykártyát is vinni magammal, aminek a legyártása csak szombaton jutott eszembe, pancser! Azon is gondolkodtam, hogy milyen kis apróságokat tudnék tenni az asztalra, hogy olyan is legyen, ami mondjuk az útiköltséget (esetleg a pár dobozra tehető napi sörfogyasztást) visszahozza. Ötletem sem nagyon van, hiszen én az asztali apróságoknál sokkal nagyobb képeket festek...

Más: Majdnem minden ismerős megkérdezte, hogy szappant miért nem vittem magammal? Azt gondolom, hogy egy képző és iparművészeti kiállítás és vásárra nem való a kézműves szappan. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy a dombornyomott bőr cuccokról és övekről sem feltételezem, hogy a készítőjük árulta őket. Arról meg el sem feledkezhetek, hogy a szappan engedély és számlaköteles termék, vállalkozósdi móka, ami ugye én nem vagyok. A képek meg ingóság, amit adásvételi szerződéssel is eladhatok alkalmanként, így azokhoz vittem nyomtatott adásvételi szerződéseket, ha valaki venne közülük egyet-kettőt.

Az ismerkedés nagyrészt elmaradt, ez elsősorban az én hibám. Névkártya nem volt nálam, ez szintén az én hibám, bár senki nem kért belőle :) A rendelkezésemre álló helyet igyekeztem kulturáltan kihasználni, szerintem a lehetőséghez képest sikerült. Legközelebb vinném az akt sorozatot, de az autós volna és nem tudom, hogy a rendezők elfogadnák-e. Egyébként meg remekül éreztem magam és szinte elszállt ez a pár óra.

A mérleg kész, az egyenleg bőven pozitív, bár a kevés várakozásom most nem teljesült.