Nincs annál reménytelenebb rabszolga, mint aki magát tévesen szabadnak hiszi.

Én nem lennék jó tanár. És nem is szívesen lennék tanár, ez az igazság. Ami szívesen lennék, ha úgy alakult volna, az a tanító. Az valami egészen más minőséget jelent számomra. Olyan a tanító és a tanár közti létállapotok közti viszony, mint a mester és a szakember között.

Szak-Ember azt jelenti, hogy valamire szakosodott. Egy nagyobb folyamatból, összefüggésrendszerből kiszakított kisebb részfeladatra specializálódott. Ezt odáig lehet fokozni, hogy a gyártósor mellett egy mozdulatra, de őt már betanított munkásnak hívjuk. Pedig csak a kor szellemének értelmében a tökéletességig specializálódott... Semmiképp nem akarok szakemberré válni, mesterré pedig kevés az esélyem, de ha választhatnék, akkor mester szeretnék lenni!

A szakember tehát egy iciri-piciri, vagy talán annál egyetlen morzsányival nagyobb szeletét látja át a világnak. Nem gondolom, hogy az én létezésembe beleférne a világmindenség folyamatainak összessége feletti értelem, de legalább a fizikai (és a finomabb?) testemet közvetlenül körbevevő észleletek megértése izgat.

Aztán rögtön eszembe jut: milyen mester is lehetnék abban a kifordult egy világban, amiben élünk? Ahol a "paraszt" szitokszóvá aljasult, de ha nem indul a traktor akkor mit eszik a városi nép? Mert hogy a marketing és PR cikkek nem lakatják jól, az biztos! Felháborító, hogy egy bróker, egy tőzsdei alkusz vagy egy bankár fizetésével össze sem lehet mérni egy ápolónő egy tanító, vagy a munkás fizetését.

Én kicsit sem vagyok baloldali érzelmű, sőt kifejezetten konzervatívnak tartom magam. Mégis, számomra a BANK végezte munka az Isten munkája ellen valónak tűnik. A kamat pedig végletekig kifinomult fegyver, amivel puskalövés nélkül lehet országokat és nemzeteket leigázni. Mindez pedig abban a háborúban zajlik körülöttünk, ahol a csatateret tőzsdének hívjuk. Mert bizony (mondom néktek -ööö) ez a történelemben előforduló legvéresebb háborúk egyike, még ha a hírlapban nem is olvasunk az áldozatokról.

Valójában csak erről lehet olvasni! Bulváriában két tartomány létezik. Az egyik Celebia, a másik Bűn. Aztán van mindenféle metszete és közös halmaza a két nagy csoportnak, de erre most nem térnék ki részletesebben. Celebiában a fény és csillogás alatt lakik a bűn, Bűn tartományban pedig csillogás nélkül tombol a szex, a drog és az erőszak. Lássuk a híreket:

Káosz -politika, demokraták -politika, büntetés -politika; ez mind mind Celebia tartomány. Kijárási tilalom, elintézte magát, sport -ez igazából háború vagyis Bűn, sport,  sport, kikapott -még mindig sport, megölték, támadás fekete ruhában, legalább kimondaná -politika, 100x élvez de nem élvezi -szex, celeb, kiütés -sport, sport -véletlen pozitív jelzőkkel, sport, gyilkosság -politika, oszlopnak rohant és felborult, sport, rabbit bántalmaztak, letartóztatás, mocskosul sok pénz -celeb, nyert -sport megint pozitívan, tudomány -EGY CIKK!, kidőlt -sport, beszólt -celeb. Ez 29 Index cikk, köztük egy tudományos, de az is inkább bulvár hír. Politika, gazdaság, erőszak, pénz, szex.

Nem hiszem, hogy a világot rózsaszín Barbie-háznak kellene ábrázolni, de úgy gondolom, hogy a hírek beépülnek a mindennapokba. Ez folyik a hírekből, a filmekből, aztán a magánbeszélgetésekből és a végére annyira valóságossá válik, hogy ezzel találod magad szemben az utcán is. A gondolat teremtő ereje működik, a média pedig kijátsza ezt. Úgy tálal tőled távoli, talán soha nem létezett eseményeket, mint ha azok a mindennapjaid részét képeznék, ezzel a gondolataidban a mindennapjaid részévé téve azokat, míg végül meg nem teremted magad körül, hogy a fizikai világban is része legyen a mindennapjaidnak. Ördögi kör és sajnos nagyon is jól működik!

Ami a sportot illeti: Ellentétben a vélelmezésünkkel, a sport nem a mozgás öröméről és az egészség megőrzéséről szól ma, legalább is a versenysport biztosan nem! Ami a vélelmezettel egybecseng, az legfeljebb a szabadidős tevékenység... -De a szabadidő olyan luxuscikk, amivel az átlagos magyar dolgozó, aki bérből és fizetésből kénytelen tengődni, egyáltalán nem rendelkezik.

A versenysportok a pénzről, hatalomról szólnak. Még az olimpia is, nem hogy mondjuk a box. És természetesen a törzsi közösségek összetartó ereje jelenik meg bennük, ahogy a futballhuligánok közötti bandaháborúk alkalmával az észre vehető. Egyébként, ha a bérből és fizetésből tengődő valamilyen véletlen folytán lélegzetnyi szabadidőhöz jut, vagy az alvás rovására teszi, akkor megnéz egy sport közvetítést.

Kényelmesen, a lakás biztonságából, hova tovább a puhára párnázott fotelból, ahol keze ügyében van a sör és a chips, virtuálisan átéli a küzdelmet... Hát ennél talán egy fokkal, de tényleg csak egy fokkal jobb, ha arcára maszkot köt, klubdzsekijét felveszi és kimegy a B középbe egy kicsit harcolni.

Ebből is az látszik, hogy nem lennék jó tanító. Arra buzdítok embereket, hogy álljanak futballhuligánnak? Nem mintha egyet értenék az erőszakkal, a harcokkal, de a biztonságos otthon melegéből szurkolni teli torokból ordítani a bírónak hogy legközelebb az anyja valagát piszkálja, ne a piros lapot, az valami elképesztően agyament dolog. Ebben a kifordult világban pedig így megy.

Olvasom a napokban az egyik cikket: Somogyban és Békésben két napos felújítás és karbantartás miatti gázszünet lesz. Meg persze világvége, mosógépben melegített fürdővíz, kondérban kell főzni, azt is mikróban kell melegíteni, jaj jaj jaj, mi lesz velünk, te jó Istenünk?

Gyerekkoromban ugyan már volt gáztűzhelyünk, de PB palackos. Meg volt olajkályhánk, villanyrezsónk, villanybojlerünk, és kereset is volt a villanyszámla kifizetésére. Később aztán előfordult, hogy az elektromos művek levágta a vezetékünket, mert nem tudtuk kifizetni a számlát, de a kamrában még ott állt a fa tüzeléses, kétszer három karikás platnival készült öntött vas sparhelt.

Egyébként a gáztűzhelyünk is olyan volt, mint a sparhelt. Aztán azzal is lehetett élni, nem volt sem világvége, sem jajveszékelés, hogy mi lesz velünk gáz nélkül. Én villanyáram nélkül nehezen lennék meg, de az ember történelmében az utóbbi 100 évet leszámítva nem volt villanyáram, emberek meg mégis születtek. 

Megint csak azt látom, hogy nem lennék jó tanító. Amire én tanítani tudnék, az ma nem kelendő oktatásbéli árucikk. Mert ma egyre inkább árucikk az oktatás, amit egyre inkább csak a kiváltságosok tudnak megvásárolni. Aztán persze nem is a tudást vásárolják meg az oktatáson keresztül, hanem a felfordult világban való boldogulás lehetőségét és képességét.

Ezzel nem is volna baj, mármint a boldogulás képességével, ha az ember értékeire épülne a pénz értéke helyett. Erről nem a pénz tehet. Milyen egyszerű azt mondani, hogy te átkozott pénz, mindennek te vagy az oka, de ez önámítás és a saját személyes felelősségünk áthárítása valami másra, valami kézzel nem megfogható, tőlünk függetlenül működő és ható külső erőre.

Na ez babonaság. Amire én tanítani volnék képes, az annak felismerése, hogy a velem történő dolgokért én magam vagyok felelős. Ez sokaknak nem tetszik, mert kényelmesebb bárki vagy bármi mást hibáztatni sanyarúságunk okaival. Ami miatt viszont nem vagyok jó tanító, az a saját boldogulásomnak a képessége. Pontosabban annak hiánya.

Mai létállapotomban én magam is arra szorulok, hogy tanuljak, és tegyek, és gyakoroljam a tanultakat, és mestert keressek, és életcélt keressek, és boldogulást találjak. Holott tudom, hogy a boldogulás alapvetően bennünk van, csak akkor, pontosabban ha tényleg(!) bennünk van, akkor boldogságnak hívjuk. Amire én taníthatnék másokat, az annak felismerése, hogy a boldogságunk döntés kérdése. Azért nem taníthatom ezt mégsem, mert a döntést én magam nem tudtam még meghozni. De igyekszem megtenni érte mindent.

Valójában arról akartam beszélni, hogy mi a bajom az oktatással, ami miatt nem volnék jó tanár, de ez is csak a személyes felelősségem áthárítása volna, mert én magam is felelős vagyok azért, hogy ma az oktatás olyan, amilyen. Márpedig rossz, mert ma nem mestereket képez az Alma Mater, hanem szakembereket gyártanak a tudásgyárakban.

Mit is taníthatnék a mai tanrendből? Matematikát, fizikát, biológiát és kémiát biztosan nem, bár ezek egy része érdekel, de hogy én tanítsam, az távol áll tőlem. Ahogy a nyelvtan, irodalom, művészettörténet területén is legfeljebb lelkes érdeklődő vagyok, ide értve a festészetet is. A filozófia lenyűgöz, de inkább vagyok hallgató, mint előadó e területen is. Alkatomat tekintve pedig a sport szeretetének átadása sem fekszik.

Hogy történelem, vagy földrajz tanárnak kellene lennem? A hivatalos tananyagot sem formájában, sem minőségében nem tudnám előírt, elvárt módon közvetíteni, mert gyakorta magam sem értem, más estben szöges ellentétben van saját nézeteimmel.

Amikor általános iskolásként földrajzot tanultam, a hazámat nagyobb térségünk keleti felének tanultuk. Én pedig ránéztem a térképre és azt láttam, hogy Európa kellős közepén helyezkedünk el, amennyiben az Spanyolország legnyugatibb csücskétől az Ural hegység legkeletibb csücskéig tart. Észak-Dél viszonylatában is ezt láttam a térképen, de a tankönyvben akkor is keleti Európainak voltunk feltüntetve. Tőlünk keletebbre már csak a Balkán nyúlványai és az igazi KELET volt.

Aztán azt is látom a térképen, hogy talán a világon egyedülálló módon mi vagyunk az egyetlen olyan ország, akik saját magunkkal vagyunk szomszédosak minden határunkon, de erről sokáig még csak beszélni sem volt szabad, nem hogy tanítani.

Hát, itt vagyunk a történelemnél, de a történelemmel is bajban vagyok. Ne is menjek messzebb, mint a népem őstörténete. Akkor most halszagú-e a rokonságunk, vagy a legbarbárabb gyilkos horda? Mert jelenleg e kettő közül lehet válogatni. Fingárusnak, vagy Hungárusnak tarthatom magam, egyik lenézettebb minőség, mint a másik. Nem, nem a Finneket nézik le, hanem a nem létező rokoni kapcsolatban az Ugorok -azaz mi vagyunk a bugris banda. Meg az orosz sztyeppen kihalni készülő finnugor "testvéreink".

Persze ez már önmagában is elég nagy baj, de a történelem oktatásában van még egynémely buktató. Például az, hogy nincs benne semmi egyetemlegesség, semmi holisztikus, semmi kiterjesztett. Az van helyette, hogy 5.-től 8.-ig átszaladnak egyszer a bunkósbottal vadászó ősembertől a II. világháborút lezáró békéig úgy, hogy nulla rálátást szereznek a földrajzi térben és politikai, gazdasági környezetben tapasztalható összefüggésekre. Aztán ezt újra megismétlik gimnáziumban, szintén a mélyebb összefüggések felfedése nélkül.

Honfoglalásba és nemzeti őstörténetbe ne is merüljünk el, de egy érdekességet mindenképp meg kel jegyeznem. Az írásbeliség kialakulását nem egészen kétezer évvel megelőző írásemlékek kerültek elő a Kárpát medencéből és mit ad isten, az emlékek összevethetők nem csak a Mezopotámiában fellelt ékírással, de a ma is ismert Székely róvással... Ugorgyunk pár ezer esztendőt!

Amikor Történeti alkotmányról és Szent Korona tanról beszélek, akkor az ősi magyar jogelvekről beszélek, amiknek egyik első írásos sarokköve István intelmei Imre herceghez -nem tudok beszállni a vitába, hogy hamisítvány-e. Újabb jelentős pillérünk az Arany Bulla, és szintén említésre méltó a Verbőczi féle Tripartitum.

A Tanterv ehhez képest nagyszerűen negligálja a múltat, és aláássa a jövőnket. Az Aranybullát és a Magna Chartát nem csak térben, de időben is sikeresen képes elválasztani egymástól. Míg az Aranybulla a feudalizmus csökevényének köbe zárása minálunk -a követendő logika alapján, addig a Magna Chartát a fejlett nyugati típusú társadalom és demokrácia fontos fejlődési szakaszának mutatja be a mainstream oktatás.

Az általános iskolai tanulmányok természetesen nem elégségesek, hogy a két jogtörténeti emléket mélységében is összehasonlítsa a nebulónak a tanár. Ellenben ha a szemfüles diák felfigyel a dátumokra, esetleg érzi mindkét okirat súlyát, akkor is ott az ítélet: A magna Charta megelőzi az Arany bullát. Igen, néhány évvel előzi meg az angol dokumentum a miénket, de mentségünkre legyen mondva, hogy nálunk közben tiszteletét tette a tatár...

Ugyan így az 1400-as évek vége, 1500-as évek eleje. Miközben Mátyás sikeresen védi a töröktől Magyarországot, és tegyük hozzá az egész addig ismert, teljes civilizált világot, addig ez masszívan a középkor minálunk, mialatt Portugál gályákon Cristóbal Colón nem csak az új világot fedezi fel, de megalapoz az újkornak is. Mintha kettészakadni látszana az idő szövedéke. Nekem ezek a rések és likak "az idő vásznán" súlyos problémákat okoztak a történések egyidejűségének megértésében. Azt gondolom, hogy ezzel talán nem voltam egyedül.

Miközben arról tanultunk, hogy az 1800-as évek derekán nálunk még kardokkal hadonásztak a szabadságharcosok, a világ másik felén a vadnyugati földfoglalók oldalukon coltokkal és tulajdonképpen modern világban élve pusztítgatják egymást és az őslakos bennszülötteket.

Közben az a tény teljességgel eltűnni látszik, hogy a magyar szabadságharc újvilágba emigrált névtelen hősei jelentős részt vállalnak az amerikai polgárháborúban és vérük hullajtásával megalapozzák a mai USA létét, miközben megteremtik az Észak Amerikai államszövetség hagyományos fegyvernemeinek modernebb ágait.

Mellőzve a további történelemórát, csak annyit tudok mondani, hogy ez így nagyon nem jó. Nem állítom, hogy Magyarország tejjel mézzel folyó Kánaán, hogy ez a földi világok lehető legjobbika, hogy ez a megvalósult paradicsom. De azt igenis állítom, hogy ehhez minden adottságunk meg volt, meg van, és ha az Isten is úgy akarja, a jövőben is meg lesz. Az adottságot viszont csak úgy valósíthatjuk, ha hisszük, merjük és tesszük.

Ez a pillanat alkalmas volna arra, hogy szakrális irányba forduljunk, amitől most eltekintek. De azt el kell mondanom, hogy Isten kiválasztott népe vagyunk -ahogy minden más nép is kiválasztatott valamely feladat valósítására. A magyarság feladata az, hogy lelke érettségéről tanúbizonyságot tegyen. Nekünk, magyaroknak nem az a feladatunk, hogy akadémikus szakemberré legyünk, de egész világunk tanítóivá kell válnunk  -újra.