Ez csak gyakorlat, nincs ok a pánikra!

A képeken látható borzalmak egy megrendezett eseménysorozat stációi. A metróban egy férfi csomagot hagyott a peronon, majd a kijárat felé távozott, ahol összetűzésbe keveredett az ellenőrökkel. A dulakodás után egy helységbe zárkózott és a helyszínre érkező rendőr járőrökre lőtt és megsebesített egy nőt. 

Robbantással fenyegetőzött, majd az elfogás közben meg is történt a peronon a robbanás. Füst, kiabálás leszakadt végtagok fogadták a terrorelhárítókat és a kivonuló tűzszerészeket. A füst nem tartalmazott egészségre káros anyagokat -Snitt. Eddig a fikció. A TEK főmufti a magányos merénylők veszélyeiről beszélt a sajtótájékoztatón.

Mi a realitás?

Magyarország agresszorként vesz részt az arab világban dúló háborúban. Mi "csak" békefenntartókról beszélünk, de az Irakiak szemében a megszálló csapatok részesei vagyunk. Ez azt is jelenti, hogy Irak állam adóssága Magyarország felé egy tollvonással érvényét veszítette abban a pillanatban, amikor magyar katonák az országba tették a lábukat.

Irak távolinak tűnik, ahol igazán nem vagyunk érdekeltek, de a terrorelhárítási gyakorlat fel kell, hogy hívja a figyelmünket, hogy egy rendszer szerves részét képezzük. Ez a rendszer a NATO, márpedig ebben a rendszerben mint tagok, részt vállalni kötelességünk.

Amikor legutóbb háborúba léptünk egy rendszerben, amiben részt vállalni kötelességünk volt, az ország kétharmada veszett oda. Ez az első világháború volt, ahová a Magyar Királyság vonakodva bár, de kénytelen volt belépni és még az az állam, melynek oldalán háborúba léptünk (Ausztria) is hadi sarcot kapott a Szent Korona területeiből.

A terror a félelem fegyverére alapozott háború. Ez a fegyver nem a magányos merénylő kezében van legújabban, hanem a béke harcosának tartott Egyesült Államok irányítja. Félelem kell ahhoz, hogy egy százmilliós lakosú állam egyként álljon az "igaz ügy" mellé. New York 2001 szeptember 11-én ismerte meg ezt a fegyvert, ami után önként fogadták el a saját életüket is erősen befolyásoló korlátozásokat a rendkívüli állapotban.

Ez a terrorcselekmény volt az oka Irak lerohanásának, ami nem egy diktatórikus rendszer megbuktatásáért indult, sokkal inkább egy állam kifosztására ment ki a játék. És nem csak az olajkincs került amerikai kézbe, de felbecsülhetetlen ókori leletek, valódi kincsek is. Közben az átlag amerikai polgár is megismerte a rendőrállamot.

Számunkra ez is távolinak tűnik, de a terrorfenyegetettség sulykolása figyelmeztet, hogy félni nekünk is van okunk. Hogy mitől? Leginkább a félelemtől.

A mentők rendszeresen tartanak hasonló gyakorlatokat, ahogy a tűzoltók és a rendőrök is. Katonáéknál is szükséges a hadgyakorlat, hogy az elméletben meglévő tudás viszonylag élesnek álcázott körülmények között is működőképes legyen.

Nem is olyan régen, a katasztrófavédelem tartott összrendvédelmi hadgyakorlatában valamiféle földön kívüli erő szállta meg hazánkat a csillagok háborúja helyszíneit és pusztított kedvére. Szükségesek ezek a gyakorlások -ez vitán felüli. Ami ellenben vitatható, az a körítés. A katasztrófavédelem szóvivője nem állt ki a kamerák elé, hogy a véletlenszerűen bekövetkezhető űrbéli támadás bármiféle esélyeiről bőséges fotóillusztrációk kíséretében beszéljen és nem készült belőle képekkel gazdagon tűzdelt újságcikk sem.

Persze akár azt is mondhatnám, ha összeesküvés rajongó vagy gyártó lennék, hogy már az a gyakorlat is egy közelgő eseményre való felkészülés volt, és a felkészülés részét képezte a tömegtájékoztatás is. Legközelebb már nem is lesz furcsa, ha egy területet, netán országot a csillagokból támadnak. Oké, ez erőteljes fikció, amit egy egészséges felnőtt ember képzelete gyorsan és határozottan kiszűr.

Ugyanakkor egy a metróban történő, robbantással fenyegetőzés rémképét az utóbbi években kellően megalapozott nemzetközi híradások ágyazták meg olyan alaposan, hogy azt akár a mindennapjaink félelmei közé is sikerülhetett valamilyen módon becsempészni. Már pedig amit az emberi elme képes megteremteni, azt egyesek képesek végrehajtani is. És a félelem igencsak nagy teremtő erővel bír. Még ha ez a teremtés passzív esetben önfékezésbe, menekülésbe is fullad.

Egy percig sem állítom, hogy nincs szükség a terrorelhárítók gyakorlatozására, de jelenleg inkább azt látom, hogy a TEK igyekszik megalapozni saját léte szükségszerűségének. amihez a sajtó szívesen és készséggel asszisztál, ha kellően látványos, és vértől csöpögő a hozzárendelt előadás.

Én, a magam részéről igyekszem az ilyen, a tudatomba ültetett magokat meggátolni a fejlődésben, még mielőtt kicsíráznának és félelemvirágokat hajtanának. Olyan ez, mint a cigarettás dobozon a vetélés, vagy a gázálarcos kisgyerek képe, vagy a halállal egyéb csúnyaságokkal fenyegető feliratok is.