Kanyargós ösvényre tévedtem ma a gondolataimmal. Az út az ALH-84001 katalógusjelű meteorittól az őstörténet délibábosabb oldaláig vezet, érintve a szellem területeit is. Foglalkoztat az élet titokzatossága, a halál mibenléte, A földi élet eredete és a népem gyökerei. Ebben a tekervényes és néhol csapongó gondolatmenetben talán mindezt érintjük is.

Régi törekvése az embernek, hogy megismerje, megértse környezetét, és az adottságokat saját javára fordítsa. Civilizációk jöttek, mentek, némelyik hatalmas építményeket hagyott hátra, mások épített nyomok nélkül enyésztek el. Politizálni nem akarok, hova tovább embereket vagy népeket sem akarok megítélni, de rögtön az elején egy észrevételt le akarok szögezni. Nincs sorstalanság, sorsosság van!

Sors alatt nem egy eleve elrendelt és kikövezett utat értek, hanem a véletlent olyan értelemben, hogy nem vélt. Úgy képzelem a körülöttem és bennem lévő világegyetemet, hogy minden mindennel összefügg, méghozzá a létezés minden szintjén ezer szállal összekötve. Mint a pillangó hatás: Ha valahol a világban egy pillangó szárnya megrebben, az a körülmények összejátszásával a világ másik felén talán egy vihart indít el.

Itt térek vissza a marsinak tartott meteoritra, melyben olyan nyomokat vélnek felfedezni a kutatók, amik talán a földön ismert élettel rokoníthatók. A metszetek elektronmikroszkópos vizsgálatával a földi élet struktúráihoz hasonlatos képleteket találtak. A szerveződések emlékeztetnek a földi baktériumokra, de a méretbeli eltérésekből a mai álláspont szerint az következik, hogy ezek legfeljebb nanobaktériumok, amit a tudomány nem fogad el élő szervezetnek. Így az észlelt képletek nem bizonyítékai a földön kívül létrejött életnek.

A tudósoknak meg van kötve a gondolkodása, mert ragaszkodniuk kell saját szakterületük dogmáihoz, hogy a karrierjük felívelő lehessen. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a hajdan eretnek gondolatok egy része egyszer csak tudományos értékűvé válik. 500 éve még eretnekség volt a gondolat, hogy a föld gömbölyű, mára ez szinte biztosnak látszik a világűrből készült fotók alapján.

Ma még a tudomány álláspontja szerint a biológiai élet elválik a szimplán fizikai, kémiai és más, egyszerű mechanikus természetű jelenségektől. Mások pedig úgy vélik, hogy a földi élet nem különíthető el anyabolygónktól. Már a kifejezés: Anyabolygó is arra utal, hogy minden földi élet szimbiózisban van szülő bolygójával. Ebben a gondolkodásban a föld és más égitestek is élnek, éltek, vagy élhettek.

Ma a testvérbolygónk a Mars halottnak tűnik, de egykor akár virágzó élet is lehetett rajta. Adottságai nagyon hasonlóak a földéhez, de van egy nagy különbség: A Föld rendelkezik saját mágneses burokkal, ami megvédi egyrészt a zord világűrtől, másrészt saját csillagunktól, a naptól. A Mars is rendelkezik egy igen ritka légkörrel, de nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy azt megvédje a szökéstől. 

A Napkitörések hatalmas energiával zúdulnak rá a bolygórendszerre, és amelyik bolygót eltalálják, azt szinte legyalulják. Ezek a szelek elérik a földet is, de a mágneses burkolatunk egyszerűen visszaveri, eltereli, és minimálisra csökkenti a földet elérni képes energia mennyiségét. Ami eléri a földet, azt végül sarki fényként érzékeljük. Persze a műholdakra és a földi elektromos hálózatokra így is veszélyt jelent, de az élet megmaradása szempontjából megfelelő a védelmünk. Valahogy úgy működik, mint a modern autók karosszériájában található gyűrődő zónák, amik felemésztik az ütközés erejének nagy részét.

A föld mágneses terét valószínűleg a súrlódásból eredő dinamó hatás biztosítja. Az olvadt magban létrejövő áramlások örvényáramot hoznak létre, melyek mágneses teret gerjesztenek. Az utóbbi évek ezoterikus hisztériáinak egyike a hamarosan (2012?) bekövetkező mágneses pólusváltás nem is olyan elképzelhetetlen, ha figyelembe vesszük a mérési eredményeket. A mező energiájának rohamos csökkenése előjelezheti egy pólusváltás bekövetkeztét. Amikor megszűnik a mágneses mező nyújtotta biztonság, a földi élet ki van téve a világűr és a Nap minden hatásának. Az utolsó pólusváltás 780.000 évvel ezelőtt következett be. Átlagosan 250.000 évente fordul elő, de a néhány 10.000-től néhány millióig is terjedhet a két váltás közt eltelt idő.

Világvégét sokszor, sokan hirdettek már. Most 2012-ről illik azt gondolni, hogy elhozza az apokalipszist, és ez biztosan így is lesz! Honnan gondolom? Onnan, hogy ismerem a szó jelentését. Az általános és téves nézettel szemben az apokalipszis nem valamiféle végítéletet, világvégét jelent, hanem lelepleződést. Amikor feltárul a fátyol valami addig ismeretlenről. És így is lesz, lerántjuk a leplet 2012 december 21-én a világvégéről... Mellesleg a Maya jóslatok nem szólnak az idei világvégéről. Már csak azért sem, mert még jó pár ezer évvel későbbről is szólnak próféciák. 

Nem vagyok mindenben szkeptikus. Az angyalok létezésében például hiszek. Azt nem tudom, hogy ők a biológiatudomány számára élő lények-e, de a létezésük számomra vitán felül áll. Egy azonnali példát is mutatok ezzel a képpel. Van teste, van szárnya, van glóriája, a keze is megvan. Aki ebben az ábrában nem ismer fel egy az oldalán fekvő angyalt, az még nem látott egyházi ábrázolást az életben.

És lássuk be, mi más is lenne képes megvédeni parányi planétánkat szülő csillagától, mint a föld szellem, aki talán egy őrangyal! Nevezheted geomagnetikus mezőnek, ha neked úgy tetszik, számomra akkor is angyal, de ezen nem veszünk össze -és azon sem, hogy oltalmazó jelenléte nélkül nem volna földi élet.

Az embert is körülveszi egy a fizikai testén túlmutató burok, amit aurának szoktunk nevezni. Állítólag a kisgyermekek néha látják, de nem beszélnek róla, mert 1) vagy természetesnek veszik és azt gondolják, hogy a felnőttek is látják, 2) vagy érzékelték, hogy a felnőttek számára ez nem észrevehető, így félnek elmondani, 3) vagy ők sem llátnak semmit...

Az aurafotó valójában egy digitális technológiával létrehozott imázs, "egyszerű" technikai eljárás, amit addig igyekeztek tökéletesíteni, míg az aurát látókkal meg nem egyeztek (?), hogy most már a képen is olyasmi látszik, mint amit ők kép nélkül is látnak. Na, ezzel kapcsolatban nekem is vannak azért kérdéseim, de nálam szkeptikusabban ez így lett összefoglalva (<<klikk a cikkért!). Az viszont biztos, hogy gyerekként én is láttam valamit. Nem vagyok benne biztos, hogy mi is volt az, hiszen gyakran ma is ferde szemmel nézek a világra. Amikor kicsit hunyorítva néztem az embereket, némelyek körül egy az aurához hasonló burkot láttam, de az nem volt színes. Viszont inkább olyan volt, mint a fizikai testük, csak kicsit nagyobb és mintha selyemből lett volna, amit a lengedező szellő mozgat. Tehát összefüggésben voltak, de csak laza kapcsolatban egymással -ha így érthetőbb.

Azért azt elmondhatom, hogy nem vetek el mindent, amit a fizika, matematika, kémia és biológia (ma még) nem tud megmagyarázni, de nem fogadok el mindent, amit a tudomány határterületéről állítanak népszerű iskolák, elméletek és elképzelések. Akkor sem, ha sok mindent a magam szemével láttam, egyszerűen azért, mert nem tudom, hogy mit láttam és én magam sem tudom mivel magyarázni. 

Például a háborút a fejünk felett. Régen volt, talán igaz sem volt. Kellemes nyári napokon, amikor hátamat a földnek támasztottam, tekintetem az égre emeltem, a kék égbolton, magasan a felhők felett olyat láttam, vagy véltem látni, amit talán más nem. Apró pontok gyülekeztek, cikáztak az égen, kergették egymást, mint ha háborúztak volna. Kisebbek, nagyobbak,  némely nagyokból más kicsik rajzottak elő. Úgy tűnt, mintha lőnének egymásra, még a robbanásokat is látni véltem. Akinek beszéltem róla, csak legyintett, túl élénk a képzeletem -igazuk lehet. Abban sem vagyok biztos, hogy ébren voltam, talán álmodtam az egészet.

Az viszont teljesen biztos, hogy a legősibb civilizációk rendre úgy tudják, hogy a földi embert a csillagokból jöttek segítették. A védikus irodalom telis tele van az úgynevezett vimanákkal, amik kisebb nagyobb űrhajókat jelentenek. És a félreértés elkerülése végett le is írják, hogy rajtuk a csillagok emberei távoli galaxisokból érkeztek. Az Európai kultúra gyökerét jelentő Sumer mitológia a csillagembereket Annunakiknak nevezi, akik hasonlóan a Ramayána leírásaihoz, csillaghajókon érkeztek a földre.

A világ legjelentősebb vallásai közül legalább három Mezopotámiából ered. Ezek a zsidó, a keresztény és a muszlim. Persze ide sorakoztathatnánk még a Zoroaszteri tanításokat, vagy Máni tanitásait (maniheizmus), amik egyértelműen kapcsolatban álltak a mezopotámiai mitológiával. Megemlíthetnénk még az egyiptomi Izis kultúrát is, ami egyértelmű kapcsolatban van Szűz Mária kultuszával, de a ma rómaiként ismert Mitrász hit is összevethető a kereszténységgel. Mitrász egyébként perzsa(?) eredetű megváltó istenség, aki előbb babilonba került, ahonnan meghódította kisázsiát, majd rómával Pannóniáig terjedt.

Érdemes megjegyezni, hogy Pannonia Provincia volt a legtávolabbi elterjedése akár az egyiptomi Izisznek, akár az akkor már római Mitrásznak. Mindkettőjüknek szép számmal akadnak oltárai a mai Dunántúlon. A kereszténységgel mutatott párhuzamaik alapján érdemes megállni egy pillanatra azon eltűnődni, hogy a magyar ősvallás hogyan vette át valójában a kereszténységet? István idején térítők jegyezték fel, hogy amit Magyarországon láttak, az olyan, mint a maniheista eretnekség, de nem az.

A Kárpátok közt Szűz Mária tisztelete egy sokkal ősibb jelentésrétegre épült rá, a Nagyboldogasszonyra, a magyarok nagyasszonyára, akit Székelyföldön ma is Babba Máriának hívnak. Sokak számára az sem egészen közismert tény, hogy a honfoglalás idejéből és az azt megelőző hunokig terjedő időszakból a legjelentősebb számban előkerült sírmellékletek a mellkeresztek, amik tagadhatatlanul utalnak az akár szkíta ágon jelen lévő megváltó hitre. Szándékosan nem írom azt, hogy kereszténység.

Ugorjunk vissza kicsit a hitrendszerek eredetéhez. A zsidó vallás egyértelműen átvett elemeket a Kangaroktól, vagy Kiengirektől, akiket ma Sumernak szokás mondani, pedig ők saját magukat így biztosan nem nevezték. Vitán felüli, hogy a zsidók Babilonban tanulták meg félni az egy istent. Abban a Babilonban, ahol (állítólagos) ősapánk, Nimród volt a király. Nagy vadász volt ő az Úr előtt, és ma is, ha őszi estéken feltekintünk az égre, ott látjuk Oriont, az égi vadászt a Bika csillagkép alatt.

Orion híres vadász volt, aki hű kutyái kíséretében harcol a Bika ellen, vadászik a Fiastyúkra, és sok más állatra. Ő a Hajnal istennőjének Eosznak (Aurora) a kedvese, de dicsekvése miatt Artemisz a Skorpiót küldte ellene, amely halálos csípésével megölte őt. Az istenek mindkettőjüket az égre helyezték, de Orion még ott is menekül ellensége elől: a Skorpió nyári csillagkép, ezért sohasem látszik együtt a téli Orionnal. Hű kutyáit viszont most is mellette találjuk: ők a Kis Kutya és a Nagy Kutya csillagképek. /http://saros139.csillagaszat.hu/cskep/orion.htm/

Bátran használom a görög mitológiát, hiszen azt maguk a görögök is elmondják, hogy bölcsességüket a szkítáktól tanulták. Ha már itt tartunk, a szkítákat Héraklésztől eredeztették (<<klikk a linkre), akinek Mixoparthenosztól (kígyó testben végződő női lény) született legkisebb fia Szküthész volt. Ő volt az, aki apjához hasonlóan ki tudta feszíteni annak íját és hozzá hasonlatosan csatolta fel annak övét (Orion öve), melyről arany ivócsésze lógott.

Nem mellékesen jegyzem meg, hogy a magyar eredetmondát alátámasztani látszik a szkíta eredetmonda elgörögösödött változata, miszerint ősapánk Nimród megegyezik Héraklésszel, mi magyarok pedig kései utódai vagyunk a Szkítáknak. Héraklész egyébként a legfelsőbb görög isten Zeusz és Alkméné fia. Ha a paleoasztronautika felé kacsintgatnék, akkor akár az is mondhatnám, hogy csillaggyermek volt. A képen egyébiránt egy amazonnal harcol. Jól látható a kezében tartott jellegzetes szkíta íj.

Tudom, keszekusza egy gondolatmenet, de én már csak így csapongok egyik néptől a másikig, egyik kortól a másikig, holott nem is őseredetről akartam beszélni. Mit tegyek, ha a dolgok így összefonódnak ezer szálon? Héraklész és Nimród azonossága szembetűnő, már már vitathatatlan.

Van egy másik kérdés, ami felmerülhet a történelem forgatagának vizsgálódása közben: A szkíták és a kereszténység kérdésköre. Hagyományosan a szkítákat a legbarbárabb vademberekként szokás említeni, akik talán az emberi létezést még el sem érték. Erről én bővebben nem kívánok beszélni, itt át is adom a szót egy nálam avatottabbnak: Pásztori-Kupán István dr. - Barbárok-e a szkíták? Klikk ide a cikkért!

Szót ejthetnénk még arról, hogy a kereszténység mennyire eredeztethető a zsidó hitrendszerből és mennyire kötődik inkább más ágakon Mezopotámia ősi népeihez. Mert hogy kötődik, azt számtalan tény alátámasztani látszik. Hogy mást ne is említsek, Jézusról maga az Isten mondja, hogy örökké való pap vagy, Melkizedek rendje szerint. A zsidó Levita papság Áron rendje szerint való, míg Melkisédek, Szálem királya, még a zsidó vallás megszületése előtt borral és kenyérrel áldozott az Úrnak -ahogy később Jézus tanította. A hittan órát ezennel be is fejeztem.

Tehát Melkisédek Isten rendelése szerinti papkirálya volt Sálem vagy Szálem városának, ami Jeruzsálem rövidítése, vagy titkos neve lehetett. Annak a Jeruzsálemnek, aminek az elgörögösödött Szkíta neve Hierosolyma volt egykor, Scythopolis közelében. Aki nem hiszi, járjon utána! Jeruzsálemet a zsidó törzsek körültekintő népirtással szerezték meg.

Honszerző őseink -tekintsünk el attól, hogy nevesítsük őket, abban bizonyára megegyeztek Melkisédekkel, hogy Isten rendelése szerinti papkirályságban éltek, Ahogy honalapító István királyunk is papkirály volt a maga idejében. Mellesleg az általa megalapított honnak nem Magyarország volt a neve, hanem Regnum Marianum (Mária Országa) és egyetlen külső területtel, örökös tartománnyal bírt, ez épp Jeruzsálem volt, ahol a magyar király örökös királyi címet viselt egészen a közelmúltig.

Csapongjunk tovább a képzelet kiszámíthatatlan útjain. Van egy elmélet, ami szerint a Kárpát medence és a Tárim medence között vándorolva alakult ki a ma ismert nyugati világ fejlett civilizációja, jelen esetben ide értve India észak nyugati területeit is. A Kárpát medence és a tőle keletre fekvő területek, a szkíták hagyományos szállásterületeinek mondhatók. Az itt előkerült különös leletek olykor zavarba ejtik a hivatalos történetírás által támogatott fejlődéstörténetet.

Nem illik a képbe, hogy az egyébként barbár, vadállat szkíták miként lehettek képesek oly annyira kifinomult aranyművességet létrehozni, mint az a leletek alapján feltételezhető. Tovább bonyolítja a képletet, hogy mindennemű épített emlékek nélkül tűntek le a történelem színpadáról. Építkezett itt mindenki, a rómaiak, a görögök, az egyiptomiak, később a zsidók is, de a szkíta szállásterületekről nem maradtak fenn kőépítmények. Már ha például elfeledjük, hogy Hierosolyma elvben szkíta volt, de a mellette egykor elterülő Scythopolis egészen biztosan.

Ettől a rejtély még persze nem oldódik meg egykönnyen. A kárpát medencét gyakorlatilag kultúrától mentesnek kellene tekintenünk a legutóbbi időkig, ha csak a kőből épített emlékeket keressük.

A római kor előttről egyszerűen nem találhatók fel sem települések, sem erődítések, melyek nagyfokú kőmívességre utalnának. Ugyanakkor a leletanyagban gazdag sírhelyek feltárásaiból számtalan, a magasan szervezett műveltségre és társadalomra utaló melléklet is előkerült. Hogy van ez?

Igazság szerint még királyaink nyughelyét sem sikerült hitelt érdemlően megtalálni, mert az legalábbis biztosnak látszik, hogy a mai Székesfehérvár semmiképp nem azonos a hajdani királyi Fehéregyházával. Ahogyan a mai Buda sem azonos a törökök által elfoglalt Buda várával, de még Esztergom is csak gyenge lehelete az egykori városnak, amiről a korabeli tudósítók úgy írnak, hogy csak az elővárosai akkorák, mint (az akkori) Köln.

A mai franciák úgy tudják, hogy államukat a trójaiak alapították, miután elhagyták ősi hazájukat. Út közben, az Ister (Duna) partján létrehozták Sycambriát, ami az 1600-as évekig szerepelt a térképeken.

A török alól Budát a Habsburg foglalta vissza és a kiüresedett falvakat svábokkal és szlávokkal telepíttette be. Az egykor pompás várost és várat, a földdel tetette egyenlővé. Fizetséget adott annak a jobbágynak, aki a Pilisből faragott követ vitt el, míg a természetes kövekért a jobbágyoknak kellett fizetniük.

A Pilis hegység lehet, Attila és Árpád temetkezési helye, ami megtalálható lesz, ha arra megérdemesülünk és talán a Turul nemzettség minden királyának porhüvelyét is megtaláljuk újra. Az épített történelmet az utókor saját kedvére megváltoztathatja, átrendezheti, akár meg is semmisítheti, már ha rátalál. Néhány éve kezd egészen biztossá válni, hogy az ember keze munkája néha úgy símúl a tájba, mintha azt maga az Isten építette volna.

A kódexek egyes miniatúráin is, mintha piramisokat látnánk, amik merő képzelgésnek tűnhetnének, ha nem ismerhetnénk mi magunk is piramisokat szerte Európában és a Kárpát medencében. A Képes krónikából elsőként idézett ábrán Imre királlyá koronázásán mintha két piramist láthatnánk a kép szélein egyet egyet. Akit ez nem győzött meg, az vessen egy pillantást a második (nagyobb) ábrára, III. István koronázását bemutató képen ugyanis egyértelműen faragott kövekből, egyiptomi mintára épített piramis látszik.

Dajkamese? Egyesek a Pilisben ma is tudni vélik, hogy a középkori képen látható piramist hol kell keresni. Biztosan nem Székesfehérvár környékén, ahol nyolcvan kilométernél közelebb egyetlen hegy sincs. 

Ma már talán nincs ember aki ne hallott volna a boszniai piramisról, ami még féltve őrzi titkait. Úgy tudjuk, hogy az ember történelme néhány ezer év távlatra terjed. Ezt megcáfolni látszik nem csak a hindu védikus irodalom, de azzal egybecsengő időtávlatot nyit akár a boszniai nap piramis is, melynek építési idejét 30.000 évvel ezelőttre datálják egyes leletanyagok. Akkor még, a jégkorszak tombolása alatt a ma elfogadott ismeretek alapján nem hogy piramisokat képtelenek voltunk emelni, de jóformán a beszédre emlékeztető kommunikáció is meghaladhatta a képességeinket. Mondom még egyszer, az elfogadott történelemírás szerint.

A tények viszont azt mutatják, hogy ismereteink elavultak, elképzeléseink meg sem közelítik a valóságot.

Budakalász területéről került elő egy agyag kocsimodell (balra), amely már csak azért is érdekes, mert a rézkorból való, nyolc ezer (de biztosan több, mint 7000) éves, így nagyjából négy, négy és félezer évvel előzi meg az Ur városában megmaradt ábrázolást (fent). Még ennél is régebbi, a korai bronzkorból származó kocsi modellt és az eléjük fogott ökrök alakját ábrázoló agyag figurát találtak Börzöncén. A kárpát medencei kocsi leletek száma meghaladja a hatvanat!

Írás tekintetében sem kell szégyenkeznie a Kárpátok gyűrűjében egykor lakó népeknek. A tatárlakai agyag korongok ugyancsak fejtörést okozhatnak a maguk szintén hétezer éves korukkal, hiszen jócskán megelőzik a jelenleg ismert 5500-6000 éves írásbeliséget. A Vinca-tordosi kultúrának nevezett emlékek feltűnő hasonlóságot mutatnak a korai Elámi, Sumer (Kiengir) írásokkal csakúgy, mint a Székely rovással de a kínai korai irásjelekkel is. Mégis volt valami a babiloni nyelvzavart leíró mondában?

Talán az igazság a csillagos égboltra van írva ragyogó betűkkel, csak meg kell fejtenünk ezt a valóban legősibb írást, amely talán az Isten keze munkájának hiteles lenyomata. Hát így jutottam el egy marsi meteortól az emberi civilizáció fejlődésén keresztül egészen az isteni jelenlét fürkészéséig!