Nem, ez nem egy főzős bejegyzés. Reggel elvittem a (popókámat és a) lábujjamat a doktorbácsihoz vizitre. A tegnapi vágás szép, tiszta, nem gyulladt, de a drágám erőszakos rábeszélése hatására elmentem a rendelőbe. Ráadásul kétszer is, mert elsőre nem volt nálam a bringalakat kulcsa, amiért hazamentem az SZTK bejáratából. Második körben meg vártam vagy fél órát, mire bejutottam a dokihoz (párdon, főorvos Úrhoz). Ott aztán megkaptam a kis jódos ecsetelést ragtapasszal meg a tetanuszomat a sejj hajj... Kedves asszisztens megnyugtatott, hogy nem hazabringázni lesz nehéz az oltással, az majd csak este fog fájni -szuper! Mindenesetre üzenem a barátaimnak, hogy szerencsére, az ellenségeimnek(?) meg azt, hogy sajnos megmaradok.

Egyébként ha már főzés, mazsolás füstölt csirkelevest készítek -hát erre igazán kíváncsi vagyok!