Rögvest mutatom a képeket, de még pár szót elöljáróban el kell mondanom. Kezdjük azzal, hogy a tegnapi szerelések kilencven százalékát a drágám végezte el, mert vagy túl magasan volt, és engem nem bír el a létra, vagy túl alacsonyan és a frissen összetört térdemmel nem ment volna a guggolás. Nagy respect neki! Amúgy tényleg nagyon jól csinálta, le a kalappal! Én csak kibiceltem és néha megmondtam mit hogyan kell. Persze ebből voltak a viták, de végül azért csak úgy lett, mert tényleg úgy volt jó, ahogy mondtam. Meg persze én fúrtam, flexeltem, fűrészeltem amit kellett.

Aztán még az is el akartam mondani, hogy teljesen biztos vagyok az őrangyalaim létezésében. Mással nem tudom magyarázni, hogy a bringakormány felett a keréken átfordulva hogy nem fejjel érkeztem a betonra, és hogy nem pofával szántottam fel az utat. Szóval őrangyalaim vannak, dolgoznak, de a humoruk az nagyon szar. Másként ráülhettek volna a csomagtartóra, hogy eleve nem bukjak át a keréken... Oké, persze értem én a nevelő szándékot és tényleg vigyáztak rám, na de na! :)

És akkor a szekrényes képek kis teliholddal és a bibijeimmel: