(a témához kapcsolódik: az elhízás valódi okai )

Általánosan elfogadott gondolat, hogy az elhízás egyenesen aránylik a lustasággal és az elfogyasztott kalóriákkal. Így a képletet megfordítva a fogyás titka az lehet, ha kevesebbet eszünk és többet mozgunk. Nyilván van ebben ráció, de nem gondolom, hogy ez lenne az egészséges testsúly szent Grálja. Nem vagyok paleo fan, de mégiscsak van ebben valami, majd elmondom, hogy miért gondolom így.

Húszas éveim legelején nem versenyszerűen, de rendszeresem sportoltam. Akkor lehettem 80-85 kg; aztán egy sérülés után a sportolás abbamaradt. Az ezt követő tíz évben feljött nagyjából húsz-harminc kiló úgy, hogy közben aktív életet éltem, de elkezdődtek a sörözgetések és kimaradt a rendszeres sportolás. 

Tavaly télen a mérleg már 183 kg felett járt már, amire idén érett meg a válasz. Február vége óta diétázunk, többet mozgunk és fogyunk is. Én leadtam eddig húsz kilót, de további hatvanat tervezek még. Most úgy látom, hogy az elképzelés nem is olyan vérmes.

Így leírva alátámasztani látszom az eredeti megállapítást, de ehhez képest kissé árnyaltabb a dolog. Kerestem kalóriatáblázatokat, és mozgásfajták elégetett kalóriáit. Amit találtam, az pontatlan és abban sem vagyok biztos, hogy jól kalkuláltam: 10 dkg csoki 580 kcal, ami nagyjából két és fél óra, nem túl szapora séta üzemanyaga. Alapvetően nem hiszek abban, hogy kizárólag a kalóriacsökkentés és a mozgás segítene. próbáltam már, de nem ment.

Most a legnagyobb változás abban áll, hogy szinte egyáltalán nem eszünk tésztát, pékárút. Krumplit is keveset. Tapasztalat volt korábban, hogy a szétválasztós diéta működik. Húst, krumplit salátával eszünk, de húst krumplival nem. Viszont rengeteg rostosat, zöldséget, salátát, gyümölcsöt. A kenyér és pékárú szinte teljesen eltűnt az étrendünkből, lisztet jobbára csak akkor használok, amikor egy nagyon vékony rántást készítek a borsó (télen laskagomba) levesbe.  Rizs helyett is leggyakrabban barna rizst.

Néha egy jó hamburgert megkívánok, vagy egy finom bolognait, egy kis tarhonyás húst, de nem jelent leküzdhetetlen akadályt, hogy ne ez legyen az általános. Két hetente egyszer előfordulnak ilyen ételek, ami alapvetően ki is elégíti az igényemet rá [már amikor nem marad ki véletlenül :) ] És sok folyadék!

Biztos vagyok benne, hogy számít a mozgás, serkenti az izmok vérellátásán keresztül a szív és érrendszert, de abban is teljesen biztos vagyok, hogy egymagában nem elég. Különös tekintettel arra, hogy az izmokat táplálni kell, amihez pedig elengedhetetlen a kalória, de nem mindegy, mivel. És itt kanyarodnék vissza a paleo étkezéshez.

Egy kiadós tésztaétel, vagy szendvics után úgy érzem, hogy teljesen eltöm amit megettem és nem is nagyon akar elhagyni. Mintha gombóccá állna össze a beleimben, amit akár napokig cipelek magammal. Ami egy picit zavar, hogy ugyan finomakat eszünk, de közel sem olyan változatosan, ahogy előtte. Az hiányzik sajnos, és ez nem jó.