Szekrényt (be)építeni nem is olyan egyszerű! Először is, holnap szükségem volna segítségre; másodszor egy létrára, ami elbír; harmadszor egy kis hűvösre, mert ez így nagyon izzasztó. Rólam konkrétan patakokban folyik a víz...

A vázszerkezet készen van a szomszédok nagy örömére, tehát elvileg falat már nem vésünk, nem fúrunk. Egy tetőelemmel szoptunk épp, de mára valószínűleg be is fejeztük a munkát. A vinklis megoldás nem jött be, ki kell találni helyette valami más megoldást. Ami a nagyobb baj, hogy a polcokat is át kell majd szabni, de még ez is semmi ahoz képest, hogy az ajtóval mi lesz. Abban már egyáltalán nem vagyok biztos hogy a helyükre tudjuk tenni. 

Félek tőle, hogy elmértem. Másodszor olyan magasak az egyes ajtószárnyak, hogy talán nem is tudjuk felállítani a szűk helyen. Mindenesetre be kéne már fejezni, mert nehezen viselem a lakásban kialakult helyzetet. Kerülgetjük a faanyagot, drágám ruhái helyhiány miatt a kisszobai vendégkanapén, meg a rengeteg szerszám mindenhol.

Nos. Annyit még megtettünk, hogy az ajtólapokra rászabtam a kereteket és rá is kalapáltuk. Ennek az alattunk lakó valószínűleg megint nagyon örülhetett. No de ez nem minden! Az ajtólapokat beemeltük a gardróbba, és sikerült felállítanunk is.

A szekrény aljában képzett kisebb falbontást holnap kiglettelem, illetve a vékonyabbik válaszfalon a háló felé keletkezett sebeket is eltüntetem. Ez után meghatározom a szekrény közepét, amihez majd az alsó függőleges elválasztó lapot kell igazítanom. Még nem tudom, hogy mivel fogom rögzíteni, de talán majd csak megoldom ezt is.

Hátra van még a felső függőleges osztó lap, a mándlirúd és a hét polc méretre igazítása. A legfelső elem tapasztalatából arra gondolok, hogy lesz mit szabni ott is. A szerkezet belső oldala több, mint három centivel szűkebb. A mélysége mindkét oldalon jó lesz, de attól tartok, hogy igazából teljesen ki van csavarva. Sebaj, mekk mester megoldja ezt is!