Tegnap délután, tettünk egy karikát -nem nagyot, egy olyan negyvenes félét. Isaszeg. Pécel, Rákosborzasztó és Naplás tó, majd Mátyásföld Repülőtér, Cinkota. Itthon pedig még eltekertünk a tuskóba vásárolni. 

Felhívtam Katit, volna-e kedve csatlakozni, de sajna nem tudott, aztán megkérdeztem Csillát is, aki viszont kijött hozzánk a tóhoz. A várakozás közben fejedelmi elemózsia, ünnepi lecsókolbász, fenséges mackósajt, főúri kiflivel -csak úgy parasztosan, törve, harapva. 

Etettem vadkacsákat kiflicsücsökkel, láttunk darut -nem azt az ipari fajtát, hanem a madarat az égen. Láttunk fecskét, hangyabolyban ültünk, jött valami nagy, középkori páncélba bújt óriásrovar, meg egy apró cserebogár. 

A hazafelé utat megint arra használtam, hogy mutogassam a régi házunkat. Szép-szép, de valahogy olyan idegen már. Csúnya a kupola, a stukkók sem olyanok, amilyen az eredeti volt, a tetőből nyíló ablakok is teljesen elrontják a ház régi harmóniáját. De a legfurcsább a rengeteg kamera. 

A régi hársfa még megvan, de ahol a sufni és a tyúkudvar volt, ott most a garázs lejárója van. Az udvar nagyon összement, pedig gyerekkoromban hatalmas volt. Eltűntek a régi gyümölcsfák, nincs meg a szőlő, a bőralmafa, a meggyfák, ami alatt a születésnapi parti volt. Szóval szép, de már nem a régi.

A környék sem a régi. A negyed gerincét adó út melletti egyik ház, egyébként egy sarokkal "tőlünk" beljebb, már csak romjaiban látható. Régen sem volt különösebben szép, de a csupasz, tető nélküli falak nagyon megdöbbentőek. Egyébként a legtöbb házat szépen felújították.

A HÉV állomás mellett még mindig ott a kocsma, ahol az öreg ideje nagy részét töltötte. Mellette a cukrászdának nevezett, és egyébként a kocsmával összenyíló hely, ahonnan a krémest vettük mindig. A soron az üzletek egy része zárva van. Ha jól láttam, nincs már meg a fodrász a háztartási bolt, a hentes, persze eltelt húsz év. Az állítólagos rendszerváltozáskor költöztünk el Mátyásföldről.

Gondoltam, hogy elmehetnénk a lőtérre, de végül oda már nem kanyarodtunk el. Pontosabban eredetileg arra gondoltam, hogy a naplás tótól a Szilas patak mentén mehetnénk lőtérig. Út közben át kellett volna kelni a főúton és a héven, de ott nincs átjáró, és az út alatt, a patak partján már nem lehet átmenni. Gyerekként ott, a híd alatt szedtünk piócát és apró rákokat.

- - -     - - -     - - -

Egy éve lakunk itt. Amikor hazaértünk a vásárlásból, olyan tíz körül, a drágám megkérdezte, hogy nem bántam-e meg, hogy kiköltöztünk a városból. Nem bánom-e, hogy el vagyok vágva a pesti programoktól?

Nem bánom, nem ezt bánom. Azt bánom, hogy miattam nem jutunk egyről a kettőre...