Tudom hogyan képzelem! A hol-ban még nem vagyok teljesen biztos, de már láttam olyan házat, amiben talán. Bár ez úgy is csak egy apró szelete az egésznek.

Zöld erdőben jártam, kies rétet láttam, gyorsan ki is költöztem, (kiskertem-[be)-vetettem].

Az, hogy egy éve, talán több is, nem festettem, nem azt jelenti, hogy nem vagyok festő. Az csak azt jelenti, hogy hagytam, hogy mindenféle destruktív gondolat elterelje a figyelmem arról, ami, aki vagyok. Vagy arról, ami, aki lehetnék? Alkotó létemre, az utóbbi időben alig villogtattam meg különös tehetségemet az alkotásra. Itt-ott megcsillan, a legváratlanabb helyzetekben, de nem testesül végül. Mondjuk úgy, ötletelek.

A festés szellemi tevékenység, és csak alig függ a kézen, meg a szemen és a festéken is a végeredmény. Se nem függ hordozótól, se nem anyagtól, csak a szellemtől, a lélektől és egy bizonyos belső látástól. Azt igyekszik az ember megvalósítani, mások számára is láthatóvá tenni.

És arra jöttem rá, hogy minden mással is így van. Csodálatos dolog, hogy magyarnak születtem, mert így pusztán azáltal, hogy kimondok valamit, el is kezdtem a megteremtését. Én képekben gondolkodom. A folyamatok úgy jelennek meg előttem, mint egy storyboard. Ez otrombaság volt, bocsánat! ♥

Amikor elKÉPzeled, létrehozol a KÉPzeletedben egy KÉPet,

ami által a megteremtésére válsz KÉPessé!

Amikor behunyom a szemem, és látom, (a)mit akarok, akkor már csak(!) akarni kell. Még a hogyan sem igazán számít, csak a kép(esség) és az akarás! és jó képet  kell vágni hozzá, ha az élet még időben azt mondja, hogy rendben, csináld, de ne úgy... mert akkor biztosan megmutatja azt is, hogy oké, úgy nem fog menni, de majd így!

Festő vagyok, világok álmodója, teremtő képzelettel és alkotó képességgel megáldva. Gyógyító vagyok, kezemből a végtelen természet gyógyító ereje árad. Egy lényegű vagyok az istennel és minden teremtményével. Teremtő vagyok és teremtmény egyszerre. Isten alkotását a magam teremtményeként újra álmodom és újra létrehozom mindazt ami egyszer volt, ami a jelenben van és ami a jövőben lesz. Adottságom és kötelességem, hogy képessé váljak.

A házunkban sok a virág és a fény, a kertben vetemény, szárnyasok, nyúl, két koca meg egy kan, néhány tehén és egy bika, négy ló, birkák, kecskék. Valamennyien rideg tartáshoz szokott fajták. Ami munka van velük, az van, de nem azért akarok állatot tartani, hogy áldott nappal semmi másra ne kerülhessen sor a gondozásukon kívül. 

Idő pedig arra kell, hogy a gyógyfüvekkel és gyümölcsökkel szorosabbra fűzzük ismeretségünket. És arra, hogy kertünk és az erdők mezők gyümölcseit feldolgozzuk, bennük a tavaszi harmatot és a nyári nap fényét télire eltegyük.  Aztán a sok látogatónak adjuk, akik a városból azért jönnek, hogy az elveszettnek hitt természetes életre akadó kevéske példa egyikét szemügyre vehessék. Aki éjszakára megszállna, az kaphat szobácskát, és ha nem pénzzel óhajtaná kifizetni amit fogyasztott, arra is volna mód. A kertben két keze munkáját is adhatja cserébe a szállásért, kosztért. A dolgos kezek mindig jól jönnek.

Év közben, amikor a lurkók örvendenek minden iskolán kívül tölthető napnak, tanulmányi kirándulásra várnánk szeretettel a diákcsoportokat, hogy a hajdani parasztudvart és a paraszti gazdaságot megmutassuk nekik. Talán közülük is kikerül majd néhány, aki ebben az eszeveszett száguldozásban kissé lelassítana, és megteremtené saját kicsiny szigetét amolyan szürreális alternatív valóságként, ahogy a mi tanyánk is működik (remélem hamarosan!).

És a látogatóinkat megtanítanánk hogyan kerüljenek legalább egy lépéssel közelebb a természetes önvalójukhoz. vagy ha ez túl szerénytelenül hangzana, legalább azt mutatjuk meg, hogy fűszerkertet egy panelház erkélyén, de ha erkély nincs, akkor az ablakában is lehet ültetni. És a feleslegessé vált és korán meghalt nagymamák helyett megmutatnánk, hogyan kell lekvárt főzni, befőttet eltenni, savanyítani télre zöldséget, gombát. És szappant készíteni is megtanítanánk az érdeklődőket. És mindenre, amit mi is megtanultunk másoktól, mert a tudás csak úgy él, ha folyton vándorolva egyre gyarapszik. Erre is kell idő

Aztán néha arra is kellene idő, hogy megünnepeljük kezünk munkájának eredményét és azt a rengeteg mindent, amit isten azért adott, hogy mi boldoguljunk és meg tudjuk valósítani álmainkat. Mert az ünnepeket bizony meg kell tartani. Ma annyi minden történik velünk, és néha elfelejtünk örülni annak amink van, mert nem marad időnk örülni a sok bánkódás miatt afelett, amink nincs. Így aztán nem ünnepelünk, csak az ajándékpolcok előtt marakszunk az utolsó műanyag autókért és hajasbabákért, amit szeretet helyett adunk gyerekeinknek. 

Amikor meglesz a tanyánk, akkor szépen fel kell majd újítani, fehérre meszelni a házakat, megrakni a rogyadozó falakat, belakni a tereket, virágokat ültetni a tornác elé, az út mellé mályvát, hátul megásni az ágyásokat a konyhakertnek, szépen megmetszeni a gyümölcshozó fákat, és beszerezni az állatokat. És ha már mindezzel megvagyunk, akkor elhívjuk majd a barátainkat és nevet adunk a tanyának. Az lesz a neve, hogy Szeret tanya. 

És amikor már mindennel megvagyunk, és már vendégeink is vannak, és jönnek szépen a látogatók, és üzemel már a gazdaságunk, és többet nem kell azon aggódnunk, hogy lesz-e betevő falat, lesz-e miből felnevelni a gyermekeket, akkor soha nem felejtjük el, hogy mindez egy régi elKÉPzelésből, szeretetből és sok akarásból jött létre, és akkor végre talán újra az lehetek majd, ami valójában vagyok:

Festő vagyok, világok álmodója, teremtő képzelettel és alkotó képességgel megáldva. És akkor már semmi feleslegesre nem lesz idő csak arra, amit akarunk, amit szeretünk és akiket szeretünk.