Atlantisz, Lemuria, Mu, Ataisz. Mindenki hallott már az óceánokban elveszett kontinensekről. Ókori beszámolók szólnak ezekről a nagy műveltséggel bíró, megsemmisült világokról. Meglepő, de nem csak Európa és Ázsia ismer ilyen történeteket. Dél Amerika őslakos indiánjai szintén tudnak az elmerült földrészekről. Dajkamesék volnának?

A tengerek mélye néha meglepetéseket tár fel, mint a Bimini út, vagy a kanári szigetektől nyolcszáz kilométerre, az atlanti hátság lábánál [esetleg] található képződmények. Azért esetleg, mert az ismert térképszolgáltató oldalain időnként feltűnnek, majd a víz alatti hangradarok alkotta képek kijavításával, valódiságukat cáfolva, eltűnnek szeműnk elől.

Az antik beszámolók nem nyújtanak kellően tudományos alapot, a kellően elfogadott régészeknek, amikor elveszett városokat, vagy egész világokat keresnek. Így volt ez akkor is, amikor előkerült Trója. Egy megszállott kutató, az irodalmi műveket hiteles forrásnak tekintve, rálelt a városra.

Lássuk a tudományosan is elfogadható tényeket. A jégkorszak végével, a megemelkedő tengerszint folyamatos hátrálásra kényszerítette a partvidékek lakóit. hajdan volt településeik a sekély tengerpartokon, számtalan helyen kerültek elő. A vízborította településekre utaló leleteket régóta ismernek a tengeri régészek. Halászhálókba akadt tárgyi emlékek egész sora került már felszínre. A házak, utak valódiságát hangradaros fenék-térképek is megerősítik. A Fekete tenger, vagy Anglia és Franciaország közti csatorna nagy kiterjedésű, ismert lakóhelyet rejt.

A fizikai világ tárgyai tehát nemhogy cáfolják, de egyenesen megerősítik, hogy korábban lakott területek egyszer csak víz alá kerültek, elsüllyedtek. A folyamat valószínűleg nem katasztrófa gyorsasággal ment végbe a legtöbb helyen. Ám ellenkező esetről is tud a földrajztudomány. Az Észak amerikai kontinensen nyoma van kataklizmaszerű áradásoknak is. A 16.000 négyzetmérföld kiterjedésű Scablands képe fentről nézve olyan, mint amikor gyerekkorunkban homokvárat építettünk, majd az egészet nyakon öntöttük egy nagy vödör vízzel. Mély csatornák, kő vájta gödrök sebei borítják a tájat. A tudósok sokáig nem értették a területet kialakító erőket.

Ma úgy gondoljuk, hogy a síkság felett egy jégdugó zárta el az olvadó víztömeget. Amikor a gát már nem volt képes feltartóztatni az irdatlan tömeget, az egyszerűen rászakadt az alatta terülő tájra. Az esemény ráadásul többször is megismétlődhetett, mire a teljes jégmennyiség felolvadt. A tájképbe nem évmilliók alatt erodálódtak a kanyonok, sokkal valószínűbb, hogy egy, két nap alatt lezajló, katasztrofális változás hozta létre őket.

Az eltűnt magas műveltség tárgyi emlékei időnként olyan leletekben öltenek testet, mint az antikytherai mechanizmus. Nem tudni mire szolgált az eszköz. Számunkra még ismeretlen, hogy a finoman megmunkált réz fogaskerekek mi célt szolgáltak. Óra szerkezet? Ötletes robot? Csillag naptár? Csak találgatunk, amikor a történelem néhány rejtett szelete feltűnik egy pillanatra. Igyekszünk magyarázni Pacal király szarkofágjának asztronauta utasát. A tökéletes aerodinamikai elveknek megfelelő felépítésű, Észak afrikai (Szakkara) madár szobrocskát,

vagy az aranyból készült repülőgépre emlékeztető, Indus völgyi tárgyat. A megtalált bagdadi galvánelemeket, vagy a fáraók lámpájának nevezett ábrázolásokat.

Fejlett technikát a leírásokban is találunk. A védák számtalan beszámolója szól a vimána nevű, világűrben közlekedő járművekről. Már a Gilgames eposz arról számol be, hogy az Anunakik, a csillagok közül érkező Istenek, űrhajókon közlekedtek. Innana, a földi születésű lány azzal emelkedhetett közéjük, hogy ellopott egy nagy erővel rendelkező relikviát az egyik Annunakitól, amivel erős birodalmat volt képes megszervezni. Később maga is Annunakivá vált, és űreszközén bejárta a csillagközi teret.

Egyébként az özönvíz legendák szoros összefüggésben állnak az elsüllyedt világokkal. Ezek első ismert leírását szintén a Gilgames eposz tartalmazza. A mondák között nem ismeretlen az elsüllyedt világok egy továbbélésének egyik módja. A belső (homorú) földdé válás. Az elmélet arról szól, hogy a kőzetbolygók belül üregesek, a gravitációs egyensúlyi központ nem a középen elhelyezkedő mag (a homorú föld elmélet szerint nem létezik ilyen mag), hanem a mintegy 800 mérföld vastagságú kéreg közepén húzódó réteg.

A belső föld központjában egy állandóan látszó, füstös, de teljes spektrumú fényt kibocsátó nap található, melyet a belül élő civilizáció tart fent. Ez a nap a mágneses mező forrása, melynek a külsö föld légköréről visszatükröződő sarki fényben láthatunk meg. A legutóbbi időkben lezárták a sarkokon található átjárókat, az energiákat maguk számára használni óhajtó kormányok elől. Egyébként úgy mondják avatott közlők, hogy Nicola Tesla a homorú föld lakójaként ma is él.

Messze kalandoztam a tudomány által (el)ismert világtól, de egyre közelebb egy másikhoz. Utóbbit mindannyian hordozzuk, de csak kevesen ismerik teljes valójában. A lélek elzárt, ismeretlen, titokzatos világához jutottunk közel. Saját lelkünk énünknek egy olyan része, ami jó esetben gyakrnak küld jeleket, de amivel ritkán találkozunk szemtől szemben. Fedetlen mélysége ritkán tárul fel, akkor viszont elsöprő erővel nyílik meg a titkok kapuja.

Az elveszett világ, függetlenül a létezés fizikai megnyilvánulásától, bennünk él. Saját lelkünk, előlünk is rejtett tulajdonságai, képességei, adottságai jelennek meg az eltűnt kontinensek szimbólum rendszerében. Belesni a kulisszák mögé olyan, mint meglátni az elzárt szentélyt a legszakrálisabb közegben. Ha bezárul szemünk a csoda láttán, akkor hirtelen mindez elvész, pedig már talán érintésnyi közelségben voltunk tőle. Emlékeink és vágyakozásunk a csoda újbóli átélésére, a fizikai tudatunkban megteremti saját Atlantiszunkat, amit fel kell kutatnunk.

Mélyre merülve saját belső bolygónkban, talán felfedezzük személyes napunkat, ahonnan fényünk ered, ahonnan erőnk származik, ahol inspirációink, ötleteink, gondolataink indulnak. Atlantisz, Mu, Lemuria és Ataisz talán csak az elménk játéka, a bennünk élő ismeretlen magyarázatául kivetülő képek. Mégis sokan hisszük, hogy ennél jóval többről szólnak. Környezetünk kizárásával vissza tudjuk vezetni elménknek egy ősi részét, a tudat legelzártabb tartományaiba, ahol tudatos emlékezetünket kötjük össze egy boldog, talán emberi létezésünk előtti, teljesség állapotával. Keleten is, nyugaton is, és az összes ismert kontinensen él az elveszett föld tudata, ahogy a lélek legbelső bugyrainak rejtett világáról is tud minden civilizáció.

Tudományos szempontok szerint mindez nem, vagy kizárólag csak a képzeletünkben létezik. Irodalmi, vallási, vagy filozófiai kérdés, amely a valóságot elvont fogalomrendszerével ugyan igyekszik megmagyarázni, de következtetései csupán az általa felállított, a valóságtól elvonatkoztatott keretrendszerben érvényesülnek.

Én nem fogok igazságot tenni, és azt sem mondom ki, hogy melyikben hiszek. De azt elmondom, hogy most meg fogok gyújtani egy füstölőt, elindítok egy kellemes, meditatív dallamot, és megpróbálom megtalálni Sambhala kapuját.