Maholnap a harmincnyolcat töltöm. Nincs semmim. Ha tárgyakat kell sorolni, nem tudok. csak képzeletben jártam be a világot, de képzeletben a múltat, jelent és jövőt is bejártam. Álmokat teremtek -álmokat kergetek.

Teremtményeimhez nem ragaszkodom. Kiírom magamból, kifestem, kibeszélném, ha volna kinek. Adni szeretnék a rengeteg bennem lévő gondolatból. Megosztani, ahogy a világot látom, ahogy a boldogságot látom, ahogy a boldogulást látom. Ahogy az életet látom.

...van egy álmom...

Tornácos ház, terméskő alapjában borospince, fala fehérre meszelve. Ablakain kihajtott zöld zsalu, a párkányról muskátlik lógnak. A vendégszoba mindig nyitva áll a betérő előtt. Zöld udvar közepén áll az épület, körötte mályva és más virágok. Hátrébb kocsiszín, egy fogattal és egy szekérrel. Az első udvaron árnyat adó dió és hárs, gondozott pázsit. A hátsó udvarban istálló, egy bika két, három tehén és borjak. Feljebb a telken baromfiudvar, mellette elkerített veteményes. Másik oldalt disznóólak. A telken birkák és néhány kecske legel. A háttérben hegyek, emerre meg a távolban víz, tó, vagy folyó látszik. Nem messze a háztól kaszáló, mellette erdő kezdődik.

A kis szőlőből bor a pincében, és söröshordókban érik a saját főzésű nedű. Felhasználjuk, amit a természet ad és amit megtermeltünk. Amit nem fogyasztunk el mi és a vendégeink, azt eladjuk. Mindig azt készítjük, ami az idény szerint való. Lekvárt, befőttet, aszalt gyümölcsöt, gombát -ami épp kerül. A gazdasági udvar egy részén télikert, akvapónia -kíváncsi vagyok, hogyan működik a valóságban. 

Az épület energetikai szempontok alapján tájolt, passzív, villamosenergia ellátása önálló, egy szélturbinával működik. A déli tetőn napcella, de a fűtést hőszivattyúval is segítjük. A felhasznált víz egy részét az esőből gyűjtjük és saját kútból. A vízrendszer visszaforgató, saját tisztítóval. 

Távol a város fényétől és zajától, ahol a természet hangjait nem nyomja el autók zaja. Ahol a fekete égbolton látszik a tejút millió csillaga. Az estéket a tornácon töltjük a televizualizációs házi oltár helyett. Egy pohár borral, beszélgetéssel, együtt és jelen léttel.

Bevételünk a termékeinkből, szappanjainkból, és a képeimből, esetleg a mintaszerű tangazdaságunk bemutatásából származik. Iskoláknak szervezett program, keretében mutatnánk meg, hogy így is lehet gondolkodni. Lehet önellátó, önfenntartó életet élni.

...van egy másik álmom is...

Tudom, hogy a fentebbi példa realitása megkérdőjelezhető, de abban is biztos vagyok, hogy nem kivitelezhetetlen. Mégpedig úgy, hogy a környezetünkkel tudatosan gondolkodók néhányan összeállunk, és közösen kezdünk el egy amolyan MAG falut létrehozni. Rengeteg elnéptelenedéssel küszködő település van, ahol néhány öregemberen, öregasszonyon kívül már senki nem él. A fiatalok rég elmentek a városokba az egyszerűbb megélhetést keresve. De ezek az öregemberek még ott élnek. és ők azok, akiktől megtanulhatjuk, ami az önellátó élethez szükséges. 

Növényt termeszteni, állatot tartani, felhasználni, amit a természet nyújtani tud nekünk. Tőlük tanulhatunk meg szőni, fonni, tőlük ismerhetjük meg elfeledett hagyományainkat, amik az életben segítették eligazodni elődeinket. Általuk kerülhetünk közelebb a természetes élethez és saját magunkhoz is. 

Nem valami kommunáról beszélek, hanem faluról. Ahol olyan emberek élnek, akik látják, hogy az egymásért is tevés valójában saját magunkért tevés. És felismerik, hogy a közös akarat teremteni képes. Akadályok biztosan vannak. Sőt nem is érne semmit az egész akadályok nélkül. Azok arra szolgálnak, hogy a leküzdésükből tanulva fejlődjünk.

***

Tudom, a realitások megint. Közel a negyvenhez, még mindig nem tanultam meg fejet hajtani a realitások előtt. Makacsul álmodom egy élhetőbb életről, ahol értelme van a létemnek. Ami nem rabszolgamunka egy beláthatalan ipari gépezetben. Ahol nem könyvelési tétel vagyok, a népgazdaság számlakönyvének egyik albetétjén szereplő cikkszám, a hozzá rendelt amortizációs mátrixszal. Ahol nem az arctalan milliók jönnek szemlesütve, összetörve velem szemben az elmagányosodott utcákon.