Hungaricum: Olyan termék, szolgáltatás vagy más jellegzetesség, amelyről 1) a külföldiek úgy tartják, hogy magyar; 2) mi magyarok úgy tartjuk, hogy magyar. Kimerül ez a gulyásleves, pusztatúra, cigányzene szentháromságban?

A gulyáslevest már a honfoglaló magyarok is ősidők óta ismerték és készítették. A kukorica, paprika, paradicsom az újvilágból terjedt át az öreg kontinensre, de egyes nézetek szerint a magyar fűszerpaprika őse Ázsiában honos. A magyar konyhakultúra, szemben az európaival, hagyományosan főző kultúra. Korai történelmünk tárgyi emlékei között, akár csak rokon népeinknél, kimagaslóan nagyszámú főző üst került elő. Levesek, raguk, pörköltek, tokányok és egytálételek a legjellegzetesebb magyar fogások, melyek nem nélkülözik a fűszerpaprikát.

Szeged környékén, a XVIII, században találjuk először írásos említését ezen a néven a paprikának. Itt terjedt el az országban legelőször a paprikatermesztés, innen került később Kalocsára. A legutóbbi időkig fűszerpaprikát csak önellátásra termesztettek a gazdák. A minden kétséget kizáróan hungaricummá váló fűszernövény körül sajnálatos botrányokat ismerhettünk meg a közelmúltban.

Ami a szikes pusztát, nagy rónaságot vagy a cigányzenét illeti, az már korántsem ennyire ősi eredetre nyúlik vissza. A Kárpát medence vízrajzát és vízgazdálkodását alaposan átrajzolta a mocsarak, berkek lecsapolása és a folyamszabályozás. Amit ma jellegzetesen magyar alföldi látképnek ismerünk, az 300 évvel ezelőtt még nem létezett.

Ahogy abban az időben a cigányzene sem volt még jellemzője a népi kultúrának. Bár cigányzenészekről már Bonfini idejéből is találunk említéseket, ekkor leginkább a városokban és a főnemesi udvarokban találjuk őket. Később, a közép és kisnemesi réteg szórakoztatását is átvették, majd innen fejlődött ki a kávéházi cigányzene. Cinka Panna zenekara (XVIII. század) volt az első, mai értelemben vett cigányzenekar. A cigányzene hungaricummá érett az évszázadok során. Sokáig a szórakoztató zene világszerte is összekötődött a magyar cigánymuzsikával, tehát joggal állíthatjuk, hogy valóban hungaricumról beszélünk.

Hagyományosan, nagyállattartó nép lévén magunkénak tudjuk a magyar szürke marhát is, ami egyik legfontosabb exportcikkünk volt évszázadokon keresztül. A csordákat Bécsen keresztül akár Münchenig vezették, vagy még tovább. Sajátunkként tekintünk a mangalicára is. A ridegen tartott bakonyi disznók húsa kedvelt volt a középkori Európában. Mondják, hogy az angol bacon szó a Bakonyból eredeztethető. A magyar gazda nem birkát tartott, hanem juhot, ami egy nemesebb formája (szerintük) a gyapjas négylábúnak. A birka amolyan lekezelő név volt az angol merinóra.

Ez eddig a múlt, amit majdnem sikerült végképp eltörölni. Mi a jelen? Nem árt tudni, hogy a szürke marhát az olaszok saját etruszk örökségüknek tekintik. Az osztrákok pedig bejelentették igényüket a mangalica eredetvédelmére. A Tokaj hegyközség egy része ma Szlovákia területén fekszik, így a két fél érdeke ellentétes. A szatmári szilván is több nemzet osztozik.

További hungaricumaink a makói hagyma, de Makón már alig van gazda, aki hagymatermesztéssel foglalkozik. A vecsési savanyú káposzta, de a Vecsésen szinte nem lehet káposzta sátrat találni. Ha igen, akkor sem a hagyományos fajtát ültetik. A fűszerpaprikát (és betegségeit) Dél Amerikából importáljuk. Nincs szabolcsi gyümölcs, mert EU támogatás mellett kiirtottuk a fákat. Jóformán eltűnt a kajszi is. A mezőgazdasági feldolgozó ipar szinte teljesen megszűnt. Talán az utolsó még lábon álló ágazat a libamáj export, amíg ki nem kezdi azt is a francia érdek.

Baj van a saját magunkról alkotott képpel is, mert míg mi úgy tudjuk, hogy első osztályú vendéglátók vagyunk, addig a külföldiek idegengyűlölőnek hisznek minket. Ráadásul a mostanában rólunk terjedő hírek miatt vannak, akik nem mernek Magyarországra látogatni. De legjobb esetben is, fel sem merül, hogy szabadságukat itt töltsék –ha csak nem katasztrófa turisták. persze ez azért túlzás, hiszen a szállodákat nem a hazai látogatók tartják el.

Nekünk már nincs miből. Ha van, akkor pedig külföldre utazunk, mert egy Horvát vagy Görög tengerparti üdülés annyiból kijön, mint ha a Balatonra mennénk. Magyarország elvesztette vonzerejét, és nagyon sokat kellene azon dolgoznunk, hogy visszakapjuk régi nagy hírünket. Pedig érdemes volna tenni ezért, mert az ország egyedülálló természeti adottságai páratlan ajánlatok lehetnének nem csak Európában, de világszerte is.