Fejlett, ipari környezetben, fogyasztói társadalomban élünk. Életünket a jóléttel, kényelemmel mérjük. Dolgozunk, pénzt keresünk és családunknak megpróbáljuk a tőlünk telhető legnagyobb jólétet és biztonságot megadni. Igyekezetünket gazdasági és politikai döntések hol segítik, hol nehezítik, ezért nézeteinknek megfelelő pártok táborába sorolódunk be. Társadalmi felelősségvállalásunk a választási ciklusokhoz igazodik, amelyben állampolgári jogainkkal és kötelességeinkkel élve megválasztjuk országunk vezetőit. A képlet egyszerű, egyik, vagy másik oldalhoz tartozónak mondjuk magunkat, és döntéseinket a két oldal valamelyikének irányai szerint hozzuk meg.

Valóban ilyen egyszerű a képlet? Valóban minden ember az egyik, míg mások a másik oldalhoz tartoznak? Nem! Sokan úgy gondolják, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható, és a változást nem képes elhozni az egyik, vagy másik párt. A gazdaság, a politikai és pénzhatalom reformjai nem képesek megadni azt, amire ők vágynak. A fogyasztói társadalom maga a probléma gyökere és forrása. Változásokra vágynak, maguk is változtatnak a környezetükön, de közben ott a kínzó gondolat: Egyedül vagyok.

Több mint tíz éven át tartó felmérést végeztek az Egyesült Államokban, hogy megtudják, melyik pártnak mekkora és milyen jellegű a támogatottsága. Az adatgyűjtés már Európában is folyik, és a megdöbbentő eredmény megerősödött. Észak Amerikában közel 50 millió, Európában további több mint 100 millió ember gondolja úgy, hogy a tarthatatlan társadalmi rendszernek meg kell változnia. És 150 millió ember hiszi, hogy egyedül van… Többé már nem!

Minap hallottam, de igazolható adat nem áll rendelkezésemre, hogy Magyarországon ez az új életfelfogás a lakosság 40%-ának sajátja. További 40%-ra tehető azok száma, akik a jelenlegi globális rendszert elfogadhatónak tartják és megtalálják benne számításukat. A maradék húsz százalék pedig azoknak a köre, akik teljes kilátástalanságban élnek. Rossz kommunikációs formulával élve, sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom a felmérés hitelességét.

Az új gondolkodású embert kulturális kreatívnak keresztelték. Ők azok, akik saját környezetükben el tudják indítani a változásokat, akik új kereteket tudnak kigondolni és létrehozni az elfogadható együttélésre. Elveiket át tudják ültetni a gyakorlatba is, ezzel utat mutatva egy kitörési lehetőségre. A kulturális kreatív elme nem kívülről várja a készen tálalt megoldást, hanem maga igyekszik azt megteremteni. Gondolkodásmódja a kölcsönösségen, az elfogadáson és fenntarthatóságon nyugszik.

Önellátásra törekszik, függetleníteni igyekszik magát attól a hálózattól, amiben mai életünk szerveződik. Energiafüggésben, élelmiszerfüggésben, információfüggésben él az emberiség túlnyomó része, és saját kizsákmányolásáért fizet kizsákmányolóinak. A kulturális kreatív nem a saját rabszolgasorból kikerüléséért gondolkodik, hanem a rabszolgatartó társadalom helyett elképzelt életformát kelti életre. Közösségeket teremt, ahol az új eszmék meggyökeresedhetnek, és amiből egy új világkorszak is kibontakozhat –talán nem is olyan sokára.