Mars, a naptól számított negyedik, (Föld típusú) bolygó, két kőzet holddal (Phobos, Deimos). Naprendszerünk eddig ismert legmagasabb hegye, a marsi Olympos Mons, az alacsony gravitáció miatt lehet ekkora (a földi gravitációnak alig harmada).
A képet a Viking űrszonda leszállóegysége készítette.
Balra az eredeti kép, jobb oldalon a három színkezelt imázs.
A Mars kihűlt kőzetbolygó, ezért nem rendelkezik azzal a mágneses védőburokkal, ami a földet és védi a légkör szökésétől, valamint a teljes bolygót a kozmikus sugárzásoktól és a napkitörések alkalmával kilövellő gerjesztett felhőtől. Ennek a mágnesességnek köszönheti a Föld, hogy légkörét meg tudja tartani, amely teret nyújt az általunk ismert életnek és véd az űrből becsapódó törmelékektől.
A Mars légköre nagyjából olyan sűrű (vagy inkább ritka), mint a Föld felett 55 km magasságban mért, ami már a világűr határa. A fotókon az égen látható fehér sávok (eredeti méretben jól láthatóak) a tudományos magyarázatok szerint kicsapódó széndioxid felhők. A légkör összetétele 95% széndioxid, 3%-a nitrogén, némi argon, víz és elenyésző mennyiségű oxigén alkotják.
A jobb oldali, színükben módosított képeken jól megfigyelhető vignettálást (sarkok besötétedése) okozhatja több dolog is. Lehet a nagylátószögű optika, vagy az otikára helyezett szűrő. magashegyi fényképeken, tiszta időben a polárszűrő akár a feketéig vignettálja a kép sarkait. A jelenség azt a benyomást kelti, mintha a légkör és a világűr határán volnánk, ahogy az a kanadai srácok legó emberkéről készült képén is látszott.
Sokan fogalmaznak meg olyan kérdéseket, hogy a Mars légköre valóban annyira telített-e vasoxid-dús porral, hogy attól az ég vörösre változna? Valóban olyan ritka a marsi légkör, mint a földi légkör a világűr peremén?
Beszolda