Miközben arról olvasok, hogy két kanadai fiú egy legó emberkét juttatott a világűr határára, én csak a mosógéppel bajlódok. Az sem olyan egyszerű! A srácok egy ballont szerkesztettek, dobozt kötöztek rá, arra egy legó emberkét rögzítettek, meg egy kamerát, ami az eseményt felvételekkel hitelesíti.

A fotókon és a rögzített felvételen jól látható, hogy a szerkezet valóban a világűr pereméig jutott. Látszik a fénylő kék sáv a föld felett, és a feketéllő végtelenség körös körül.

Én meg azzal foglalatoskodok, hogy a frissen megjött mosógépet igyekszem üzemképes állapotba hozni. Nem egyszerű! Ki kell venni a dobot rögzítő bakokat, de azok nem könnyen adják magukat. Persze mivel sek neki, megkönnyítendő a dolgom? A nagykéssel, hátha azzal ki tudom pattintani a műanyag bak mellől a gumi gyűrűt. Azt ugyan nem sikerült, de a bal hüvelykujjam alaposan megfaragta a kipattanó húsvágó kés. 

Talán jobban jártam volna, ha én is meteorológiai ballont építenék fényképezőgéppel, mondjuk egy rá rögzített virslivel. felküldöm, a világűr szűretlen napfénye megfőzi, visszaér, én pedig megeszem. Mindenesetre nagyobb biztonságban volnék, mint mosógép beüzemelés közben.

Ja igen, ez a legós dolog csak azért csípődött be, mert a marsi légkör sűrűsége a földön olyan 50 000 Km magasságban mérttel egyezik. A ballon 24 000 Km magasságban durrant szét, tehát a felvételeken, amikor épp nem lefelé néz a kamera, pontosan látszik a fekete világűr. Akkor a Marson miért olyan a képek háttere, mint ha azok a földön készültek volna?

Na jó, inkább beteszek egy adag mosást, ha már az ujjamat feláldoztam a tisztaság oltárán.