Boldogasszony anyánk régi nagy patrónánk, nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról édes hazánkról ne felejtkezzél el szegény magyarokról.
Ó Atyaistennek kedves szép leánya, Krisztus Jézus anyja Szentlélek mátkája:
Magyarországról édes hazánkról ne felejtkezzél el szegény magyarokról.

 "Viribus Unitis" hangzott az Osztrák - Magyar monarchia jelmondata, bár az osztrák és a magyar soha nem akart összetartani. Nem a jelmondatokkal van baj, hanem a mögötte húzódó érdekellentétekkel. Ausztria saját hadi kiadásait kívánta megfizettetni Magyarországgal, ezért kelt fel a nép 1848 tavaszán.

Petőfi írta:
Mit nem beszél az a német, Az istennyila ütné meg! Azt követeli a svábság: Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!... Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek. Lassan, német, húzd meg magad, Könnyen emberedre akadsz; Ha el nem férsz a bőrödbe', Majd kihúzunk mi belőle! Itt voltatok csókolózni, Mostan jöttök hadakozni? Jól van hát, jól van, jőjetek, Majd elválik, ki bánja meg. Azt a jó tanácsot adom, Jőjetek nagy falábakon, Hogy hosszúkat léphessetek, Mert megkergetünk bennetek. Fegyverre nem is méltatunk, Mint a kutyát, kibotozunk, Úgy kiverünk, jobban se' kell, Még a pipánk sem alszik el!

Pest, 1848. május

A birodalmi érdek felette állt a magyar érdekeknek, így kerülhettünk bele a Rudolfot ért merénylet után, az ellenkezésünk dacára az első világháborúba. De ha egyesültek volna erőink, akkor is ellenünk volt a világpolitika érdeke. Rudolfot nem egy magányos szerb terrorista ölte meg, hanem a tőkehatalmak fizetett bérence, mert a tőkének szüksége volt az első és a második világháborúra. (Ahogy ma is szüksége van -hiszen látjuk a világban...)

A szakrális magyar királyság jelmondta: bizalom az ősi erényben. És ez a baj vele és velünk, magyarokkal. Olyan magasztos fogalmakban szeretünk hinni, mint az erény és az ősiség. A hit, az erény és az ősök tisztelete erős kapaszkodók a jövőbe vezető úton, amiket nem kedvel az ideológiai, gazdasági és politikai "mainstream". 

A pénz (főként a mögötte megbúvó rejtett gazdaságfilozófia) főhatalmának elfogadásához el kell vetni olyan alapvető emberi értékeket, amelyek az emberiséggel egyidős tapasztalatainkban gyökereznek. Olyan virtuális világot teremtettek számunkra a gazdaság mágikus szavaival elfedve, amelyben a természet logikája nem, vagy csak alig érvényesül. El kell vetnünk, hogy valamit csak valamiből lehet létrehozni, hiszen az adósság a semmiből keletkezik, de valamivel kell törleszteni. Márpedig a végtelen semmiből eredő végtelen adósságot egyszerűen képtelenség a szigorúan véges valamivel törleszteni, megfizetni. 

Olyan paradoxonban élünk, ahol az adósságállomány meghaladja a cserébe (vissza?)adható javak összességét, és miközben a megtermelt javak elegendőek volnának másfélszer ekkora emberiséget megfelelően ellátni, a torz elosztás következtében az emberiség fele egyszerűen éhezik.

A tőkehatalom adósrabszolgaságának alapja a léten túli eltörlése, a lokális identitások elenyészése az egyesülésre való törekvésben, a helyi érdekek elutasítása egy csak elméletben létező globalitásban. Ennek eszköze az anyag kizárólagossága, miközben maga a tőkehatalom adósrabszolgasága sem több, mint egy rosszul megalkotott elmélet, melyet hívei kiterjesztettek az általunk ismert világra. Olyan, mint egy rákos daganat, ami sorra kebelezi be a körötte lévő sejteket és lassan elszívva belőle az életerőt, felemészti a testet. Így ítélve keserves halálra saját magát is.

A rákfenét az elme maga okozza (nem mellesleg közvetett módon is, a környezeti hatásokon kersztül). Pedig a ráknak megvan a gyógymódja, de a gyógyulás első lépése felismerni magát a rákot. Fel kell ismerni, hogy az értéktelenség értékként való tisztelete nem járható út. Fel kell fogni, hogy érték minden élet, érték az ember, érték minden, amit a környezetünk nyújtani képes és érték, amit mi vagyunk képesek a  kölcsönösség alapján nyújtani a környezetünknek. Élőnek és élettelennek egyaránt. Fel kell ismerni, hogy az értékekből fakadó rend a hierarchia, ami eleve ellentmond a demokráciának. A hazugság attól még hazugság, hogy egyre többen igazságnak mondják azt. A tisztelet attól még tisztelet, ha másként is nevezik. Az igazság nem relatív, nem ízlés dolga.

Én csak egy egyszerű festő vagyok, aki világot álmodik. Festő, aki színekben gondolkodik. És ember, aki látja: A fekete nem fehér és a fehér nem fekete, és egyik sem a szürke árnyalata. Gyönyörű színek léteznek a világban de ettől még tisztán kell látni, hogy van fekete és van fehér. Ahogyan van igazság és van hazugság, és ebben a kérdésben nincsenek nézőpontok és relációk. Amikor igazságot követelek Magyarországnak, akkor azt akarom, hogy a fehéret nevezzük fehérnek és a feketét mondjuk feketének. Amikor igazságot követelek Magyarországnak, akkor ugyanazt az igazságot követelem a világnak. Amikor az igazsághoz való jogot követelem, akkor emberséget követelek.

Az igazság oly gaz fajta, akkor nő, ha taposnak rajta,
Akkor bontja legszebb ágát ha tűzzel égetik a szárát.

Én nem gyűlölöm a pénzt, de megvetem azokat, akik istenként tisztelik. Nem tartom ördögtől valónak a kereskedelmet, de megvetem a kufárokat. Nem a "gazdaságot" tartom felelősnek a kizsákmányolásért, de a kizsákmányolók irányítják a globális gazdaságot, amely értékteremtés nélkül pusztít el értékeket. A pénz csak egy eszköz, ami valójában ma már nem is létezik. Amikor a pénz kagyló volt, kakaóbab volt, akkor még valós értéke volt. Az arany és ezüst pénzeket már lehetett hamisítani, rontani az értéküket azzal, hogy rontották a tisztaságukat. A papírpénz pedig szülőanyja a globális csalásnak, mert a mögött végül már semmi érték nem maradt. A pénz mára csak adósság és ígéret. Dolgozol érte az erődet, energiádat, tudásodat és végül életedet áldozva, de mindezt egy ígéretért, ami soha nem válik valóra. Még ha aranyat kapnál a munkádért, de csak papír és tinta üti a markodat.

A mindennapi hírek árfolyamokról, kockázatokról, hitelminősítőkről és felárakról szólnak. Úgy teszünk, mint ha fizikai valójukban jelenlévő árucikről beszélnénk, holott a lehető legelvontabb fogalmakkal van dolgunk. A pénz eredetileg arra jött létre, hogy a megszerzett feleslegeket jobban el lehessen osztani. A kereskedelmi útvonalak eredetileg az árucikkek terítésén keresztül többirányúak voltak. A hegyekből lejött az arany, felment a búza. Egyik helyről borostyán ment a másikba, onnan selyem indult vissza. Ezeken az utakon terjedt a kultúra, a művészet, a filozófia és a vallás is. Egy tehenet a pénz közbeiktatása nélkül elég nehéz olivaolajra váltani, de nem lehetetlen. Viszont minden egyes árucikknél újra és újra meg kell határozni azok egymáshoz viszonyított értékét. Ráadásul nem árt tudni azt sem, hogy minek mi az értéke a csere helyén, és mi a származási helyén. Másként komoly meglepetések érhetik a kereskedőt. És még nem beszéltünk a várt haszonról, ami a felmerülő költségek felett megmaradó javak összessége.

Nem a javak kicserélésén és (f)elosztásán botránkozom meg, hiszen az szükséges és ésszerű. Azon háborodok fel, hogy a ma emberét (az Isten adta népet) ha megkérdezem mi a pénz, nem tudja, és talán nem is érdekli. Nem tudja hogyan teremtenek a bankok pénzt a semmiből, hogyan válik adóssá pusztán azáltal, hogy pénzt használ, és hogy ebből az adósságból nem lehet kikeveredni, amig pénzzel (adóssággal) kell megfizetni a "kölcsönt" (pénzt). Az utca embere nem hallott még pénzmultiplikátorról, így el fel sem igen fogja, hogy a legszélesebb körű valóságshow statisztája.

A bankok és a tőzsde egyszerűen hazudnak, amikor árfolyamokról beszélnek. A lelepleződésüknek van kockázata, amit felárak formájában terhelnek tovább az ügyfelekre. Azokra, akik előtt lelepleződhetnek... Ez önmagában is paradoxon. Te magad fizetsz többet azért, hogy a bankod nagyobbat hazudhasson. A kamat az a hazugság, aminek a természetét meg kell érteni, mert ez a hazugság mozgatja a ma ismert világunk gazdaságát és politikáját. Ez a rendszer igyekszik eltörölni (és lássuk be elég hatékonyan teszi), a még fizikai értékekhez ragaszkodó gazdaságokat. Demokráciát hirdetve terjeszti tűzzel és vassal a zöldhasú mételyt. Líbia merészelte aranyért adni kőolaját. Aranyért, ami önmagában is érték, és hosszú távon nem fenyegetik rapszodikusan mozgó árfolyam ingadozások.

Amikor igazságot követelek Magyarországnak Trianonért, akkor a gazdasági érdekháborúk áldozatainak nevében a hazugság leplét igyekszem letépkedni a valóságról. Arról a valóságról, hogy érző emberi lényként önálló és szabad akarattal rendelkezünk. Arról, hogy Földanyánk mindent megad, hogy teljességgel, saját létünk maradéktalan megélésére képesek legyünk. Ha ez nem így van, akkor az arrogáns kiszipolyozók miatt nincs így. Azok miatt, akik alig néhány ezren birtokolják a világ, hétmilliárd ember és a föld teljes vagyonának nyolcvan(!) százalékát.