Így a sokadik utáni napon egészen úrias dolognak tűnik, hogy a falból jön a villany. Nem kell botladozni a kábel rengetegben, nincs összevissza dugdosás, hosszabbítók mindenfelé... Már az sem érdekel, hogy picit poros a számítógépem, a tévé, a szekrények, a falak, a rihák, minden poros, de nem érdekel, vannak konnektorok a falban, vannak kapcsolók, néhol már világításra alkalmas szerkezet is van.

Amúgy jól megvoltunk. Mosogattam, reggeliztünk, elmentünk vásárolni, dolgozgattunk, elszaladtam barkácsboltba bringával, , megfőztem a rizst, dolgozgattunk, ebédeltünk, kiderült, hogy alig csinálok valamit -nekem így tűnt a félmondatból, aztán dolgozgattunk, szerelgettünk, szerelvényeztünk és a nap folyamán harmincszor sepertem fel az aktuális koszt. 

Fáj a hátam, a lapockám, a térdem, a lábam, a karjaim, egyszóval minden tagom. Jó végre ülni egy picit...

Közben itt valami vihar készül, be kellett csukni az ablakokat. Eső még nincs, de erős szél fúj. Kedves meg majd a viharban jön haza, ma barátnőzik és elvben nézett valami bútorgombokat a konyhaszekrényre.