Sógor hazautazott, hétvégén jön vissza. Még van egy kevés vésnivaló, aztán csövezés és vezetékelés. A WC ventilátor csak úgy oda van baszva a rácsra, a bojlernek támasztva. Ha igazán meg akarnánk csinálni, akkor 1) költeni kellene egy újra és vagy 2) le kellene venni a bojlert. Az lesz, hogy egy időzítőkapcsolót veszünk hozzá, ezt meg majd kitaláljuk, hogyan lehet nem suffnitunning módszerekkel felgányolni.

Múlik az idő, megyünk az őszbe, kellene végre találni egy helyet, ahol lehet íjászni. nekem megfelelne a szabadtér is, csak legyen kellően tágas, és megfelelően biztonságos, a többi nem érdekel. Íjak is, én is bírjuk a hideget. 

A lakás jelenleg úgy néz ki, mint ha Spielberg itt forgatna valami háborús moviet. Esténként hozzáképzelem a félelmet, a légószirénákat és a bombarobbanások hangját meg a lökéshullámot. Igazán szerencsés korban élek, akárki akármit mondd!

Haladunk a munkával, néha már azt képzelem, hogy a végét látom, egyszer majd felseperjük az utolsó törmeléket, kiöntjük az utolsó mocskos felmosóvizet, becsukjuk a hálóajtót, elnyúlunk és lvezzük a kész lakást! Tudom, hogy így lesz, még ha most kicsit távolinak is tűnik a dolog.