Párában átfénylő napos, és őszies szombat reggelre virradt. Kis szöszmötölés után bevettem magam a fürdőszobába és beálltam a zuhany alá. Eddig nem figyeltem, de most beigazolódni látszik a teóriám. 

Az ablakaink szépek, jól működnek, esztétikus az élmény a helyreállítással is. Esztétikus, csak hangos.

A régi dupla ablak helyett ma egy van a mély falnyílásban. A felesleges helyet nem kőműves munkával szüntették meg, hanem gipszkarton takarással. Amig nem volt befedve, nem is volt vele baj. De ahogy kész lett, az ablak köré egy rezgőszekrényt építettek, ami felerősíti a kinti rezgéseket. Ahogyan a hangfal is csinálja.

Nem mondom, hogy fülsüketítő, de érezhető a különbség. Legjobban a fürdőben lehet észrevenni, ahol a kis ablak körül nincs ilyen elburkolt légkamra. Ott ha becsukom az ablakot, síri csend támad. Egyszer, ha majd sok pénzünk lesz, kőművessel csináltatjuk meg...