Reggel a felkelő nap sugaraiban fürödve álltam a konyha nyitott ablaka előtt,beburkoltam magam cigarettám füstjébe. Szembe jött velem az ősz, a szemébe néztem, Ő az enyémbe, megállt egy pillanatra és ment tovább. Csak még halkan annyit súgott fülembe: Látlak!

Már nem a dombok mögött kel fel a nap, eltakarják a házak ahogy kúszni kezd az égi létrán. A kitárt ablakból figyeltem az embereket ahogy a busz felé siettek, a napot, ahogy a párás levegőn átpislákol, a füstöt, ahogy megtörik rajta a gyengéd fény, kergettem a gondolatokat magamtól. de egy belefészkelte magát a fejembe. Mi van az én öreg osztályfőnökömmel? A fizika korrepetitorommal? A magyartanárommal?