Mese az elejéről //zefpress.blog.hu 2011 06 09

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy reggel, amikor az utolsó nap kelt fel. Addigra összecsomagoltunk minden cuccot, konyhát, ruhákat, a kis kertünket, meg az összes többit, ami a lakásban volt. Ki hitte volna, hogy abban a csöpp lakásban 63 dobozra való holmit gyűjtöttünk össze. Ez a lakás több, mint kétszer akkora. És szó sem lehet róla, hogy ilyen ütemben halmozzunk fel dolgokat, mint eddig. Tehát ezen a szép reggelen egyszer csak befutottak a segítők, megjött a kocsi, bepakoltunk, jobban mondva nagyrészt a segítőink pakoltak. Ahogy előre sejteni lehetett, két kanyarban fért csak el minden. Nagyon sokat segítettek, nem is tudom, hogy boldogultunk volna nélkülük. Egy dolog hiányzik nagyon, az internet. Úgy költöztünk ide, hogy már megvolt az időpont, amikor jönnek a szerelők és bekötik. A költözés előtt egy héttel kaptunk ígéretet, hogy megoldható a hálózat kiépítése, mert a házunkban nincs kábel jelenleg. És egyelőre nem tűnik úgy, hogy valaha lesz. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az UPC felvásárolta a Fibernet hálózatát, ezért aztán lesznek fejlesztések. Elvileg a mellettünk lévő házak egyikében van kábel, de ahogy érdeklődtem, nem úgy tűnt, hogy tényleg. Mindenesetre most harminc napos várakozás a fejlesztésre adott válaszra. Az legalább „elintéződött”, hogy május végével felfüggesztik a számlázást. (csak halkan jegyzem meg, hogy remélem, nem sima felfüggesztés, ami pénzbe kerül –hiszen jelenleg nincs miért fizetni és a felfüggesztést sem mi szerettük volna.) Még nem pakoltunk ki mindent és az egyik szoba is csak úgy van, ahogy a beköltözésünkkor volt. Előző tulaj gyerekszobája... Itthagyták nekünk a gyerek szekrényét, az övé volt az akvárium is. Mit ne mondjak, sok mindenre nem lehet használni... Persze kacattárolónak jó lesz majd. Sajna a festés project egyelőre halasztva, mert kisebb kőműves munkákat is tervezünk előtte, vagy majd meglátjuk hogy is lesz. Más. Még odáig sem jutottunk el, hogy felfedezzük a várost. Öszesen két utcát ismertünk meg, a városházát, a piacot és ennyi. Egy boltos a hellyel kapcsolatban úgy fogalmazott: összeütközött a falu és a város. Nekünk is ilyennek tűnik. Öcsi minap meglátogatott minket, tőle hallottam a következőt (gondolom célzás arra, hogy messze lakunk) találkoztam egy hittérítővel, aki megkérdezte hiszek-e a világvégében... Mi az hogy!? Ott lakok! A házunk mellett van egy Match. Hát... nem oda fogunk járni bevásárolni, ez biztos. Másik irányban meg egy Penny market, ott ma jártam először. Bár sikeresen beszereztem egy Penny kártya nevű valamit, azt elfelejtettem megnézni, hogy van nyitva. Na majd legközelebb! Ja igen, azért mentem bevásárolni, mert ma főztem először az új konyhánkban. csirkeleves meg valami kókuszos köriféle basmati rizzsel. Fura használni az új konyhát, mert még minden olyan szokatlan. A mosogató mondjuk kifejezetten kényelmetlen. Apropó kényelmetlenség. Ahoz hozzá kell szokni, hogy itt minden messze van. Mi messze lakunk a hévtől, a vonattól még messzebb, Budapesttől meg... Az nem is olyan messzi, mert a ház előtt áll meg az a busz, ami elvisz a stadionokhoz. Ugyanott áll meg amivel Veresegyházra, vagy Vácra mehetünk. Egyszer biztosan kipróbáljuk majd. Ha jól sejtem, mostanában lesz a visegrádi palotajátékok (vagy az csak a jövő hónap?). Ha most van, akkor nem nézzük meg, mert most Egerbe megyünk egy hétre. Anyukáék elmennek kicsit nyaralni, közben mi vigyázunk a házukra. Mondjuk itthon is jól eltölthettük volna az időt, például a kipakolás befejezésével. Meg egy kis városfelfedezéssel, amire hamarosan úgy is sort kel keríteni. Drágám ma nézegetett internetkávézót, meg free wifi helyeket. Utóbbi van a piac sarkán, azt majd kipróbálom, ha arra járok. Internetkávézóba meg azért nem mentem, mert a nálam lévő pénzt mind elvásároltam a mai ebédrevalóhoz. Legalább is annak kapcsán. Krumpliból és hagymából sajna csak kétkilos kiszerelést találtam, ami kicsit megdobta a büdzsét. Szóval... Összességében még nem nagyon tudok mit mondani az ittlakásról, szokni kell mindent. A házat, a kilátást, a levegőt, a vizet, a boltot, hogy minden napra jur egy rámcsodálkozó gyerek, aki kerek szemekkel közli, hogy „mekkora ember”... Az egyhetes távollét után a nyakamba veszem a várost és megtalálom a munkahelyemet, illetve felveszem a kapcsolatot kiállítások ügyében a művelődési házzal, megkeresem a művésztelepet, veleük is felveszem a kapcsolatot, nézelődök és lehetőség szerint találok legalább egy helyet, ahol valamilyen formában árusítanák a szappajaimat, előtte a héten elkészítünk egy újabb, most rózsa szappant. Erre igazán kíváncsi vagyok, mert előtte rózsavizet is készítenem kell. Olajat biztosan nem fogok, azt legfeljebb veszünk majd. de rózsavíz az kell majd hozzá. Ha volna netem, egyszerű volna a dolog, keresnék interneten receptet hozzá. Így most kicsit bonyolultabb, mert előbb internetet kell keressek. Vagy free wifit... holnap kimegyek a piachoz és kipróbálom mit bír a telóm. Valamit kellene rajta állítani, mert most csak a korlátozott méretű rendszer memóriába ment mindent, márpedig az hamar megtelik sajna. Jut is eszembe, nem találom a bluetooth kis vackot. Amikor becsomagoltam a gépet a dobozába, kihúztam a csatlakozóból. Ha jól emlékszem, valamio biztos helyre tettem, ahol majd meglesz. A hely annyira biztosnak sikerült, hogy azóta is biztonságban van ott, ahová tettem. Sajnos nem tudom, hol leledzik jelenleg. A másik lehetőség, hogy elfelejtettem elcsomagolni és akkor ott maradt, és a takarításnál kikerült a szemétbe... Ahol sejtettem eddig, ott nem találtam meg. Igazából mindegy is, mert a telók között tudom küldözgetni a dolgokat, újnak meg jó az adatkábele, azon amúgy is gyorsabb, mint bluetoothon keresztül. Szóval vagy előkerül, vagy nem. A költözést megelőző napokban voltam fogorvosnál. reméltem, hogy sikeres lesz a beavatkozás, de nem teljesen így alakult. Azóta is többé-kevésbé fáj, csak azt nem tudom megmondani, hogy pontosan mi. Néha az állkapcsom, néha a fülem, néha a rágóizmom, és néha, de csak néha az is előfordul, hoghy mint ha a fogam fájna. Utóbbi időben nem veszek be fájdalomcsillapítót, ha nem feltétlenül szükséges. Amikor elkezd fájni, gyorsan nekilátok fogat mosni, az általában segít (-vagy nem, csak ráfogom). Egyik éjjel elkövettem azt a hibát, hogy nem akartam bevenni –aztán amikor már nem csak én, de a kedves sem tudott aludni miattam, szépen bevettem... Persze jobban örülnék neki, ha inkábbn em fájna, de hát majd csak elmúlik. Vagy a fog, vagy a fájás... Az elmúlásról jutott eszembe. Vannak háziállatkáink. Több, mint szeretnénk, de majd megbírkózunk a helyzettel. Az ezüstös pajzsbogár zavar kevésbé, pedig az a falat igen csak károsítja. Én mégis a hangyáink miatt bosszankodok. Amikor megvettük a hangyákat –akarom mondani a házat, hangyákról nem volt szó! Egyetlen szó sem esett arról, hogy vannak hangyák. Arról sem beszéltünk, hogy a nyílászárókat többnyire fel kell újítani, különösen a gyerekszobában, ahol az egyik keret teljesen szét van esve. Az már inkább csak nekem fontos, hogy a WC ajtaját megfordítsuk. Jelenleg befelé nyílik, ami a szűk teret is figyelembe véve nem tűnik ésszerűnek. A fürdőben meg sajnos csempét kell majd fúrni, hogy felszerelhessük a polcokat. Nem igazán minőségi csempe, de nekem tetszik, kár volna összetörni egy elhibázott fúrással. A mosógép alatt meg tócsa van. Nem félelmetes mennyiség, de ennek sem kellene lennie. Fogalmunk nincs honnan jön a víz. A a csatlakozások elvben jól vannak feltéve, minden hollandi meg van húzva, a bilincs is szoros, a csövek nem látszanak lukasnak. Rejtély! A konyhában a pulthoz nem tartozik aljzat, így a konyhai gépeket csak az asztalnál vagy a tálalónál lehet csatlakoztatni. Após megnézi majd, mit lehet tenni az ügy érdekében. Amúgy tetszik az ittlét. Hivatalosan ez a nászutasok városa. A királynői kastélyban remekül lehet fényképezkedni, a szállodá(k)ban meg biztosan jól lehet lakni és ezzel vége. A nászutasoknak nincs is más dolguk (pontosabban lehetőségük sem sok), mint egymást szeretni és gondoskodni a jövő nemzedékéről...