Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden hétvégi nap. Leszámítva, hogy ma még csak péntek van. Kedves szabadnapot vett ki, délelőtt bankba megyünk, délben az ügyvédhez, jönnek az eladók is. Bankban még egyszer letisztázzuk, hogy is néz ki majd a hitel dolog. Ügyvédnél pedig átnézzük a szerződést, aláírjuk és leteszünk valamennyit ügyvédi letétbe. Aztán majd várjuk a fejleményeket...

Tegnap találkoztam valakivel, aki épp gyógyított. Kicsit beszélgettünk. Kicsit belenézett a tenyerembe. Nem nagyon, nem alaposan, csak úgy érintőleg. Aztán kérte, mutassam a másikat is. Aztán bólogatott. Az ilyen bólogatásból soha nem tudom, mit kell értenem.

Azt mondja, van vagy négy út, amin elindulhatok. AZT én is tudom, hogy állandóan három, négy lehetőségből választhatnék, aztán mivel nem tudok választani, maradok egy helyben. Vagy nekivágok a susnyásnak, ahol nincs út -sem nekem, sem másnak.

Meg a gondolkodás. Ha nincs miről, csinálok magamnak -tudom, ilyen vagyok. Az megnyugtató, hogy megtalálom az utamat. Sőt úgy tűnik, nem is olyan soká. Addig azt teszem, amihez a legjobban értek. Bosszantom az embereket, hogy kicsit felrázzam őket. mert fel kell ébredni végre. Készülődés van, ébredezés van, mozgásba lendül lassan a világ tengelye.

Azt hiszem, hogy a mai történések, 2011. február 25.én pénteken -Géza napján, egy lépéssel megint közelebb visznek az utamhoz.