Ami ez esetben nem a HírTv. Nézem a Híradót és hallom, hogy egy erdélyi faluban mindösszesen öten laknak. Ilyenkor átvillan az agyamon, hogy ott az elnéptelenedett falu, az elhagyott porták, amit nem lenne szabad hagyni teljesen eltűnni. Meg az is átfut az agyamon, hogy menni kellene az ismeretlenbe. Kérdeztem kedvest mit szólna hozzá. Semmit. Konkrétan elakadt a lélegzete. Pedig én tényleg mennék.

Kezdetben mondjuk igen nehézkes volna a közlekedés, mert hiába szereznék lovat ha az már attól összeesne, ha ránézek. Aztán a ló mellé kell szerezni kocsit. Nem, nem autót, hanem lovaskocsit. Meg néhány tehenet, pár birkát, kaszálót nekik, földet krumplinak, az ott is megél. Aztán ha egy tanya már kikerekedik, akkor lehet fogadónak alakítani.

Nem tudom, hogy jönnének-e vendégek. Ott nem nagyon volna internet. Nem mert nincs, hanem mert idő sem volna rá. Meg aztán ott kevésbé érdekessé válna a világ hívsága, mint most itthon, unalmamban. Na hát ilyeneken fordul meg a képzeletem. Meg azon, hogy ott, a hosszú téli estéken van idő a festésre is. Meg aztán, ha nincs sem internet, sem tévé, akkor tudok mindenféle érdekességeken gondolkodni, mert arra mégis jutna idő...