Lassan elérkezünk az év végére, a napok már egyre hosszabbak.

Megvan a fenyőfa, vettünk rá fényfüzért. Idén megint modern karácsonyfánk lesz. Elkészültek az ajándékok, nem sokat tettem érte. És nincs karácsonyi hangulatom. Vásárban is csak egyszer voltunk, az sem volt vidám, épp aznap ért véget a teszkós karrierem.

Node! Ma megvolt a családi karácsony is. Úgy alakult, hogy anyu is ott tudott lenni. Ajándékozás, beszélgetés, kaja, pia, ami szokásos. Haza taxival jöttünk. Kiszállunk a kocsiból, rendezzük a cehhet, elindulunk, mire én a második lépésnél sikeresen landoltam a mocsokban a földön közvetlen azután, hogy egy hajléktalannak adtam pár forintot. Szép lehettem, mert néhányan, köztük a hajléktalan is jött, hogy segítsen felállni. 

Maga a pofáraesés nem is annyira zavart, mert az néha előferdül velem, inkább az, hogy esztibeszti azonmód elkezdett velem veszekedni, hogy összetört a kosár, kiborult a saláta, meg ilyesmi. Én meg ott pihenek a padlón, alattam a zakkant kosár, egy fél adag majonézes krumplisaláta, a pofámból lóg az imént gyújtott cigaretta és csupa mocsok vagyok.

Az meg a másik, hogy ilyenkor felróni az elfogyasztott néhány pohár pálinkát már csak azért is pofátlanság, mert még csak spicces sem vagyok. Ráadásul ehhez a mutatványhoz nekem nem nagyon van szükségem alkoholra, képes vagyok magamtól is pofára borulni.

Na szóval jó kis nap volt. Amúgy nem tört össze semmi, közte én sem...