Valahogy nem megy az alvás. Elalszom tíz körül, felébredek negyed háromkor, mondom ilyenkor azért még nem kellene. Aztán fél háromkor, de az még mindig korainak tűnik. Majd fél órát sikerül végigforgolódni, aztán pisi. Újabb fél óra kényelmetlen forgolódást követően kaki. Megint izzadós, viszketős forgolódás félálomban, megint wc. Hatkor odaültem a számítógép elé. De kurva messze van még az este kilenc!

Közben agyalok a miérten. Miért nem tudok rendesen aludni? Én persze tudom, de mostkezdjem el? Megint azt kapom, hogy nem tudok örülni semminek. Haha! De, tudnék, ha volna rá okom. Még most nem érzem úgy, hogy van rá, majd ha úgy érzem, akkor fogok örülni. Most azt látom, hogy nem gömbölyű a dolog. Ja meg azt is, hogy vagy elmondom amit gondolok, vagy elkezdek szabványosan kommunikálni az elvárható módon. Momentán egyikhez sincs kedvem.

Nekem ez a kifordított világ egyszerűen nem megy. Tél van, ilyenkor kellene elcsendesedni, ez a legkevésbé intenzív időszak a természetben, normálisan maga a techalál. Mi meg ezekben a napokban (méghogy napok, két hónapja kezdődött!) úgy viselkedünk, mintha egy hangyabolyban élnénk, amibe épp most rúgott bele egy vásott gyerek. Hogy a picsába lehet így élni?

Úgy tűnik begyógyógyulhatott az agyam, mert csak nekem nem tűnik ez normálisnak. Bárki a környezetemben úgy viseli, mintha ez volna a természet rendje. Ez az egész karácsony ma már nem szól másról, mint a konzumidiotizmus. Marketing és vásárlásösztönzés. Ilyenkor gyün a nagy lé! Picsába a fogyasztói diktatúrával. Rohadj bele a pénzkeresésbe aztán dobd ki az ablakon faszságokra. Vásároljál ajándékot, boldogságot, szeretetet, nemsokára emléket is lehet majd! Szörnyű volt a gyerekkora? Vásároljon békés gyermekéveket. Végigrobotolta az életét a semmiért? Vegyen BoldogHosszúÉlet emlékeket!

Miféle világban élünk mi tulajdonképpen?