Három nap telt el, hátra van 57. Nagyon várom, hogy megjöjjön a válasz. Ez is régi ügy, 1992-ben kezdődött. Akkor nagyon örültem az eredménynek, de mára világossá vált, hogy a nehezebb utat választottam egy félreértelmezett lojalitás miatt. Most elkezdtem ezt is rendbe tenni. Ez ügyben most csak várni tudok.
Aztán ma folytatódnak a dolgok. Előbb egy kis visszatekintés: A török hódoltság vége idején hazánkat jogásznemzetnek csúfolták, mert minden magyar (gondolom a karok és rendek) tisztában voltak alkotmányos jogaikkal, azokért kiálltak és védték magukat.
Ma ez egy kicsit másként van. A jogok és kötelességek forrása kusza, zavaros, és az átlag polgár számára követhetetlen, mert a törvények nem szilárd erkölcsi alapra épülnek, hanem furfangos ügyeskedésre. Vitás ügyem van egy naggyal. Erről egyelőre nem írok többet.
Aztán a munkakeresés, az sem egyszerű. A korábbi munkahelyem beszállítójával beszélgettem még a munkásságom befejezése előtt pár perccel. Ha nyílna hasonló stúdió valahol a városban, szívesen jelentkezek dolgozónak. Nem fűzök hozzá vérmes reményeket, de ez is egy lehetőség. Már ha nem csak én gondoltam komolyan azt a beszélgetést.
Pénteken elkezdtem olyan üzletet keresni, ahol szívesen dolgoznék -nem találtam. Be kell lássam, hogy a divatbutikokba nem passzolok. Legutóbb egy nemzetközi márka képviselőjével beszélgettem felvételi interjun. A beszélgetés jó hangulatú volt, de nem engem választottak. Kíváncsiságból elmentem a két említett üzlethelységbe, hogy megnézzem kiket vettek fel.
A lányok hárman összesen nem voltak annyi idősek mint én, ez kétség kívül a javukra szól. Meg talán az is, hogy az én dekoltázsom, csípő és fartájékom sem oly dekoratív, mint az övék. Az pedig ma melléksen körülménynek tűnik, hogy vagy hatszor kellett előre köszönnöm nekik, hogy észre vegyenek. Nyilvánvalónak tűnik, hogy nem a képességek estek lattba a kiválasztásnál, hanem a testi adottságok.
Ha most volna fölös rengeteg pénzem, tudom mibe fektetném. Persze ha nagyon sok, akkor a farmos vendéglős dologba, de ha csak kicsit sok, akkor nyitnék egy stúdiót, ahol hozott képekből pólóra nyomtatnánk (szita, rávasalás, mit't'om'én) a megmanipulált vicces képeket, és mindenféle tréfás üdvözlőkártyákat, egyedi képeslapokat meg ilyesmiket terveznénk, készítenénk a vásárlói ötletek alapján. Igazából nem is értem miért nincsenek ilyenek. Erre nincs kereslet?
Ha már bolt nézegetés. Egyetlen varázspálca boltot sem találtam. Nem lep meg, de azért kicsit szomorú vagyok.
Beszolda