Van egy kifejezés. Az ember nem szarik oda, ahonnan eszik. Vagyis nem kezdi el fikázni kenyéradó gazdáját... Mondjuk fura is, hogy a mindennapjaim jelentős részét kitevő kereső tevékenység színterét ócsárolom. Akkor az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Pontosabban semmi nincs rendben.

Minap, első alkalommal a szabadság után kezdtem kapni adagokban a történéseket. Most az a legújabb, hogy nem lehet egyszerre két ember a boltban. Olyankor az egyiknek ki kell mennie egy osztályra árut tölteni. Ja és kézbe kaptam a beosztásomat. Van olyan nap, amikor 11 órára vagyok beosztva. Mondjuk a négy órával számolva az három nap... Majd rákérdezek, hogy van -e mód arra, hogy mondjuk 32 órára osszanak, be -úgy hamarabb letudnám a hónapot.

Tegnap nem én vittem fel az ujabban borítékba tett és "felcímkézett" kulcsot az operátornak. Még nem tudom, hogy volt-e, vagy lesz-e belőle botrány. Igazából meg nem is nagyon érdekel. Állítólag arra is volt példa, hogy a shopok előtt grasszált az ügyeletes igazgató és a kolégákat kiparancsolta árut feltölteni a 10 órai zárás és a 10:30-kor véget érő munkaidő kitöltésére.

A szünetet persze azóta sem tudjuk megoldani. Kiváltképp akkor nem, ha az elvben bent lévő váltó koléga épp kulizik. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy arra van bőr a pofájukon, hogy a zárás utáni teendőket követően akár 10 percre kivezényeljék az embert rámolni, de az kurvára nem érdekli őket, hogyan veszi ki a dolgozó a kötelező pihenőjét. Kvázi azt jelenti ez, hogy naponta fél órát biztosan úgy dolgozunk, hogy azt nem fizetik ki. Ugye az ebédidő (kötelező pihenő) nincs benne a nyolc órás munkaidőben.

Cimbora tegnap meglátogatott. Cirka szakadtra röhögtük magunkat a kitűzőmön. Kenyéradó gazdám rabszolgabillogot aggatott rám. Következő lépés atz lesz, hogy majd izzó vassal sütik ránk a bélyeget. A hangulat már így is olyan. Ha kívülről nézem vagy nem hiszem el, vagy csak kényszeredetten röhögnék, de így belülről vastagon szar a helyzet.

Aztán olvasgatom, hogy milyen nagy társadalmi felelősségvállalásuk van, és hogy milyen jó a humánpoitika, és mennyivel többnekl felelnek meg, mint a törvényben előírt követelmények. Azt még nem hallottam lenyilatkozni a szóvivőtől, hogy a jobb munkaidőkihasználtság miatt a dolgozókat bekatéterezik, így a mellékhelységben eltöltött felesleges idő sem üresjárat többé.

Egyre erősebb az érzésem, hogy ezek itt a munkavállalót bionikus munkavégző egységeknek tekintik. A koponya homlokfali részén kialakított nyíláson át behelyezett húszforintos érme újabb három és fél órás működést biztosít... Mert ez egy szép nagy család. Ahol úgy bánunk mással, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak mások. És ahol mindenki másnál többet teszünk... Mert itt a legkisebb is számít. Nyomorult barmok...

Ja és persze akkor arról még nem is beszéltem, hogy vasárnap reggel van, hétágra süt a nap, kirándulni kellene menni, másnak a családja mellett lenne a helye, vagy bárhol ahol szeretné, de leginkább nem a kibaszott hipermulti áruházakban. Sem a vásárlóknak, sem a dolgozóknak. Egyáltalán nincs ez így rendjén -nagyon nincs!