Egyik alkalommal a várkörön sétáltunk. A Jurisics vár hátuljánál, ahol egy ódon torony áll a bejárat mellett, megszólított minket egy férfi. Úgy tűnik különösen alkalmasak vagyunk rá, hogy helybéliek szólítsanak meg.

Az illető elmondta a torony nevét, amire sajnos már nem emlékszem. Aztán beszélgettünk még egy keveset arról, hogy mennyire szép város Kőszeg, és hogy milyen meglepő a mindenhol látható becsületkasszás kirakodás. Meg hogy ilyet bizony sehol eddig nem láttunk még.

Alkalmi idegenvezetőnk ezután eldicsekedett a saját termésű kivijével, amit hajdan magról szaporított. megtudtuk tőle, hogy nem kevés pénzből, úniós támogatással szépül a vár, azért a sok feltúrt út. És azt is elárulta, hogy annak idején a várat vizesárok vette körül, ami ma már csak nyomokban látható. Aztán megdícsérte kedves vadász táskáját. Rákérdezett, hogy ezt biztosan a férje vette... mármint én. Amúgy igen, megvan már vagy tíz éve.

Mindezek után ahogy jött, egyszer csak elköszönt és a másik irányba kanyarodott. Mi pedig elindultunk be a várba, ahol megnéztük a Szamos marcipán boltot, vettünk három darab finomságot sok pénzért, de nagyon finmomak voltak. Találtunk egy fűszerkertet is a várban, ami nagyon romantuikus lehet nyáron, amikor minden csupa zöld.

Ölünkben az édes szerzeményekkel, a vár udvarán lévő egyetlen padon süttetük magunkat az őszi nappal. Miközben elfogyasztottuk a drága édességünket, kicsit összebújva múlattuk az időt.