A tegnapi napból összesen annyi jött össze, hogy a fogorvos alaposan megkínzott. Még nem biztos, hogy megmenthető a fogam, pedig így negyven alatt nem szeretném elkezdeni potyogtatni a fogaimat. Eddig -leszámítva az erőszakos véget érteket, még mind megvan.

De ma nem is a fogam a legnagyobb kérdés. Kitekintve az ablakon nem kecsegtet mára szép napsütéssel az idő. Avart is kell gyűjteni, hogy el tudjuk csomagolni télire a növényeket. Ilyen csúf időben az sem valószínű, hogy elmennénk kirándulni. Eredetileg arra gondoltam, hogy ki lehetne menni Normafához, ott megnézni nem rotyog-é valamely marhák részeibűl képzett sűrű leves. ez ma bitzosan elmarad.

Ja meg már a holnap este jár a fejemben. Rányomta a reggelre a bélyegét a nyomorult vasárnapi munka kérdése. Ha rajtam múlna, úgy tiltanám be ahogy van. Ha a tulajdonos szükségesnek látja a szombat délutáni és vasárnapi nyitvatartást, áljon a pultba maga...

Ha már a politika is szóba került. Nem megyünk megemlékezni sehová. Pedig mondjuk a kordon nélküli Kossuth teret megnézném. Olyat már nem láttunk egy ideje.

No de most öltözés és avarszedés! Hát akkor hajrá!