Az úgy volt, hogy tegnap hazafelé a varrónőtől, bementem egy ruhaboltba. Gondoltam hátha szerencsém lesz és rtalálok magamra rondakék inget, amit munkaruha elszámolásban a cég kifizet, mert nekik nem sikerült eddig előállítani a rám való cuccot.
Hát nézelődtem, de nekem semmit nem tudtak kínálni. Ellenben volt egy csomó helyes női cucc. Munka után találkoztunk kedvessel, hogy a falafel receptjéhez beszerezzük a hozzávalókat. A Corvin mozinál van egy nagyon jó kis bolt, onnan vesszük a fűszert. Hazafelé meg leszálltunk az ominózus ruhaboltnál.
Gondoltam megmutatom Kedvesnek a cuccokat. Ahoz képest, hogy magamnak akartam nézni egy nyomorult inget -ugye nem volt, neki találtunk négy blúzt, egy blézert, pólót... Nem keveset hagytunk ott, de nem bánom. Régen sikerült ennyi jópofa dolgot vennünk az én drágámnak.
Arról meg nem sok szót érdemes vesztegetni, hogyan sikerült az új falafel recept. leginkább sehogy. Így aztán marad az én régi és kipróbált receptem, ami már egyszer bevált. Tehát ma beízesíthetem a maradék masszát és még ki is süthetem, és akkor még ebédelhetek is. Hát akkor hajrá... Csekket felad, vásárol, itthon meg mos és főz. Fél lábbal háztartásbeli vagyok.
Beszolda