Fantasztikus a mai nap is. Nem elég, hogy ma kell dolgoznom, ráadásul ma egy egy napos rendezvény is van, ahová el akartam menni. csütörtökön még úgy gondoltam, hogy a főnökömmel megbeszélem, hogy esetleg áttolhatnánk-e ezt a szombatot vasárnapra. ILyen rendezvény még nem volt és legközelebb egy év múlva lesz -ha lesz!

Nem is volna ezzel baj, ha csütörtökön nem arra mentem volna be, hogy nincs főnököm mert az áruházigazgató ki akarta rugatni. Egy központos ugyan megvédte, de a pozíciójáról lemondott és most árufeltöltő az egyik osztályon. Számára hatalmnas karrier négy lépcsőt visszalépni, minket meg otthagyott mint eb a sza(ha)rát. Értem én, hogy ehez a hangulathoz ami fentről érte nincs kedve a továbbiakban, de volt egy csapat, másik négy ember, akik most azt várják, hogy helyette miféle faszfej kiképzőtiszt érkezik majd.

Máskülömben meg ez a kibaszott hétvégi munka komolyan úgy gondolom, hogy nem természetes. Ahogy az sem természetes, hogy mikor odaérek lesz egy reggeles, lesz egy délutános meg én a köztesben. És abban teljesen biztos vagyok, hogy nekem kell majd a kurva kibaszott szórólapokat osztani a tetves bejáratnál teljesen feleslegesen a kibaszottul közömbös embereknek akik ha el is veszik a szórólapot, három pillanat múlva beletolják egy szemetesbe. Arról nem is beszélve, hogy nem nyomorult szórólaposztónak jelentkeztem. Ez így olyan, mintha a kész átverésben volnék. eladónak vettek fel, nem szórólaposztónak!!!

Vagy mintha szélhámosokkal kötöttem volna üzletet. Rendeltem egy főnöki széket lábtartóval, viszonylag olcsón, mondjuk 8000 forintért, és a csomagban egy babahához méretezett játék bútor van. Hát így érzem magam ma reggel, ezen a verőfényes szombati napon, amikor ahelyett hogy a rendezvényre mennék, vagy kirándulni az őszi erdőbe, mehetek tetves szórólapot osztani a gennyes áruházba.