Minden azon múlik, hogyan nézzük. Egy folyamat nem azonos a benne rejlő állapotokkal. Sőt egy ugyanazon állapotnak is lehet több egymástól eltérő minősége. Semmit nem nézhetünk önállóan, kiszakítva a környezetéből, megfosztva a kapcsolatrendszerétől.

Múltkor alázatot kellett tanulnom. Miközben tisztában vagyok vele, hogy eladónak jelentkeztem, annak is vettek fel, ott kellett állnom a bejáratnál és osztogatni a szórólapokat. Végül is persze csináltam, csak nem ezt kellene. Nem mintha szórólapozásban nem volnék jó, de az én feladatom ott az volna, hogy a vásárlóknak segítsek. Már ha volnának vásárlók.

Annyira ostoba ez a dolog, mert a bolt kurva jó lehetne, ha hagynák. Ha nem azon agyalnának, hogy mit kellene csináljunk ha épp nincs bent vásárló. Azon iparkodnak, hogy minket is ki tudjanak terelni árufeltöltőnek a belső részbe. Meg ez a kibaszott ácsorogtatás. Szó nem volt arról, hogy napi nyolc órát kell egyhelben állni. De igazából már az sem jó, ha kint állunk. Már kérdezgetik az osztályvezetőt, hogy ilyenkor miért nem ad nekünk valami hasznos munkát... hasznos az volna, ha rendesen reklámoznák a stúdiót és hagynának minket rendesen dolgozni a stúdióban.

Szórólapozás közben figyeltem az embereket. Majdnem mindenki ránézett a papírra, de a tekintete üres és kifejezéstelen volt. Gondolom nagyrészük valahol gyorsan el is dobta a papírt. Néhányan megköszönték, de rajtuk is látszott, hogy többnyire csak udvariasságból tettek így. És a négy óra alatt összesen kettő volt, akinek sikerült felkelteni az érdeklődését.

Szórólapozás közben volt idő gondolkodni is. Mit akarok, mi a célom, hogyan akarom elérni, ilyesmik. Cél még csak volna, de épkézláb ötletem sajnos nincs a megvalósításra. Talán az a baj, hogy több egymással párhuzamos cél is van. Igaz, ezeket a valóságban is lehet párhuzamosan csinálni. Egyik sem üti a másikat, sőt épp jól egészítik ki egymás hiányosságait.

Szórólapozás közben a legfontosabb problémám persze az ácsorgás volt. Minden mást meg tudok ideologizálni, de a sajgó lábaimat azt sehogy sem... Azok olyan makacs tények, amik arra figyelmeztetnek, hogy nem a jó úton járok.