Mindenki másnak még csak most kezdődik igazán a hét vége, nekem pedig tegnap már véget is ért. Ez már a sokadik olyan hétvégém, amit a nyomorult áruházban töltök, de csak az első olyan, ami mindenki másnak normálisan hosszú hétvége volna. Most olyan cifrákat volna kedvem mondani, de attól még nem változik meg a helyzet és be kel mejek ma is.

Fent vagyok már vagy két órája, mert nem bírtam aludni. Forgolódok csak és emésztem magam ezzel az én csodálatos munkahelyemmel. ha rajtam múlna, én az országból is kitiltanám az ilyeneket. Mellesleg a hétvégi mukát is betiltanám, illetve csak olyanokat dolgoztatnék hétvégén, akik külön kérik. Hát én nem kérem se külön, se egyben, se sehogyan sem. A hét vége arra való, hogy az ember együtt legyen azokkal, akiket szeret.

Küldözgetem az önéletrajzomat minden felé, némelyikben nagyon, másban kevésbé, de abban bízom, hogy hamarosan elmehetek erről az undorító helyről. Ha ez sikerül, még vásárolni sem nagyon fogok visszajárni ide. Kialvatlanság, hányingerm fosás, undor és fejfásáj jellemzik legjobban a bennem kavargó mindenfélét. Persze azt már annyiszor elmondtam, kezdhet unalmassá válni.

legalább másfél jó nap volt a héten, a mesterségek ünnepén, ahol kicsit vissza lehet rázódni az elvesztett valóságba? A múltba? Azért az ilyen vásárok akár hogy is igyekeznek feleleveníteni a múltat, csak a mában vannak. De a hangulat, az még érződik. Még találkozhatunk olyan emberekkel, akik nem nagyon hagyják, hogy a stressz megbélyegezze őket. Akik lassan, de biztosan teszik amit tesznek.

Nekem viszont most villám gyorsan készülődni kell, mert oda kell érjek a kurva boltba. Szép hétvég lesz ez is... Hát akkor hajrá!