Nincs agy, pedig nekem szükségem volna agyra.

Továbbgondolásra nem érdemes, nem a sajátomat hiányolom. Minap a hentesnél rendeltem sertésagyat, de nem érkezett meg. Mondta hol nézzek utánna, de az egy kicsit messze van. Pontosabban légvonalban nem, de nagyon kiesik a fő közlekedési útvonalunkból. Viszont ha máshol nem találok, akkor talán mégis érdemes lesz majd oda is bemenni.

Tegnap egy korabeli angol ház (kuria) életét bemutató filmben sült malacfejet szolgáltak fel a családnak. (Mai emberek beleélik magukat azokba az időkbe. Mindent úgy csinálnak, ahogy az akkori szokások elvárások diktálnak. A személyzet és a házigazdák is betartják az akkori játékszabályokat, mint ha valóban akkor élnének.) A házigazdáék alaposan meglepődtek a sertésfej láttán és nem tudták jóízűen megenni. Férfi azt mondja: látja, hogy ez a valami a tányéron van, de nem tartja helyesnek. A feleség meg: ma valahogy higénikusabban táplálkozunk, az élelmiszerek nem hasonlítanak az állatra amiből vannak, és minden fóliába van csomagolva...

Nekem az a ropogós pirosra sült malacfej kifejezetten gusztusosnak tűnt. egy nyársrahúzott bárány, malac vagy ökör látványa is elindítja a nyálelválasztásomat. Ez a "ha nem látom miből van akkor nem kell arra gondolni, hogy miattam pusztult el" szemlélet förtelmesen képmutató. Ha már az ember hússal tömi magát, akkor nézzen szembe a ténnyel, hogy az korábban egy aranyos állatka volt... Pont!

Gyerekkoromban vágtam le tyúkot, megkopasztottam, kizsigereltem és feltettem főni. Ütöttem le nyulat, megnyúztam, előkészítettem és pecsenyének megsütöttem. Nem ölök meg állatot szórakozásból vagy kínzok halálra mert hogy az sport. De az élőlényból tudok táplálékot készíteni. Így aztán nem hogy nem zavar ha látom a táplálék eredeti alakját, de még jól is esik látnom. Hülyeségnek tűnik, meg egy vegát ezzel biztosan nem győzök meg, de ha én ölöm le és készítem el, akkor a szellemét elengedem és bocsánatot kérek tőle, hogy az ő életével -amit elvettem tőle, a magamét hosszabítom meg.

Az ember a természet része -volt. Ugyan ma megpróbáljuk kihúzni magunkat a föld életközösségéből. de azért a testünk csak innen származik. Ha hiszünk darvinnak, akkor hajdan mi is hordákban vadászó majmok voltunk. Néhányan ma is ilyennek tűnnek a szombati kocsmázás után.

No de a természetben az van, hogy a ragadós állatzok eszik a többieket. A mindenevők meg mindent, amit csak bírnak. Az ember eredendően mindenevő. És igen, a disznóéval mutat legnagyobb hasonlóságot az emésztőrendszerünk. El vanl makkon, hullott gyümölcsön, egyéb vegetáriánus étrenden, de azért ha tudja nem veti meg a húsos falatokat sem.

"M"i meg a nagyvárosokban kiakadunk a belsőségeken, a fülön, farkon és egyéb furcsaságokon.