A tudás megszerzése körül még vitatkozhatnánk, de nem kívánom megvédeni az álláspontomat. A lényeg hogy tudom, igazam van. Persze ez egy rendkívül despotikus nézet, de be kell valljam, nem vagyok demokrata. Egyszerűen nem hiszek a demokráciában.

Hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, nem jelenti azt, hogy mindenkinek mindenbe bele is kellene szólnia. Éppen ezért van az, hogy a  tudás ahhoz kerül, akihez kell. Nem ahoz, aki vágyik rá. Neki lehet állni a himaláját lapáttal elhordani. Ölég sziszifuszi munka lenne és ráadásul egyetlen következtetést szerezhetnénk belőle. Hogy a hegy immár nem előttünk, hanem a hátunk mögött van... Már ha sikerült elhordani, ami önmagában is kétséges.

Demokrácia nem létezik. Amit ma annak nevezünk, az pusztán a többség felhatalmazásából eredő diktatura. Ráadásul ezt is szűk körben irányítják. A választóra négy évente egyszer van szüksége a pártnak. Persze demokratikus keretek között -tegyük hozzá teljesen hatástalanul, kifejezheti mindenki a nemtetszését... vagy nem, mint 2006 őszén. No de ez nem a politikai blogom.

Demokrácia már csaK azért sem működhet, mert akinek nincs megfelelő tapasztalata, tudása, az nem veheti a nyakába egy nemzet sorsának alakításával járó terhet. Az orvosnál sem a beteg mondja meg, hogy mi legyen a gyógymód. Induljunk ki abból, hogy az orvos tudja mi a baj, tud rá megoldást is. A beteg ha meg akar gyógyulni, elfogadja azt. Most elkötelezett gyógyítókról beszélünk és nem a markát nyújtó főorvosokról. tegyünk úgy, mint ha nem tudnánk a paraszolvenciáról. Ne kezdjük el boncolgatni, hogyan működhetne mégis a demokrácia és miként, mert egyáltalán nem hiszem, hogy bárhogy és bármi módon működhetne...

Szóval én leginkább a királyságban, abból is a Magyar szakrális királyságban hiszek. Méghozzá feltétel nélkül! Meg a szabadságban. Nem a szabadosságban, hanem a szabadságban. Az egyenlőségben csak úgy,  magyarázatokkal látjuk el. Ugyan is az egyenlőség nem a hierarchia hiánya. De az alá-fölé rendeltség csak bizonyos tekintetben és meghatározott keretek között működik. Ebből eredően az egyenlőség is cak bizonyos megkötésekkel és megfelelő keretek között.

Az egyenlőség meg egyéb iránt végképp nem jelentheti a tisztelet hiányát. Mondok erre egy remek példát. A magyar nyelv alapvetően nem ismerte a magázódást. Király és földműves tegeződött. A magázódás német hatásra alakult ki és terjedt el nagy hosszasan. De az egyik ember tudja tisztelni a másikat úgy is, hogy annak társadalmi helyzetével maga is tisztában van, el tudja helyezni saját magát a másikhoz képest.

A földművesnek szüksége van a királyra, aki az ország érdekét képviseli és annak érdekében cselekszik a maga helye és helyzetéből eredően. Ahogy a paraszt is, akire a királynak van szüksége, hiszen ő is a maga helye és helyzete szerint cselekszik az ország (és a maga) érdekében.

Ki az úr? Egyértelmű. Aki a maga hasznát is érvényesíti. Tehát a paraszt. Ebből eredően a szolgák között az első a király, aki kizárólag az országa és népe érdekeit követheti! Ennek biztosítéka a szent korona és a szakrális királyság működése. Kivételek persze vannak és voltak is. De ez az elv. És ez az elv működött is ezer esztendeig.

No de akkor hogy is van ez a szabadság? Minden ember egyenlőnek és szabadnak születik. A szabadságnak nincs alternatívája. A rabság fizikai állapot a szabadsággal szemben, ami lelki. Mégis gyakran a fizikai valóságunk szabja meg szabad akaratunk határait. Az ember alapvetően nem fél. de rengeteg dolgot összegyűjt élete során, aminek elvesztése félelmet okoz. Fél bennünk a vagyonunk, nehogy elveszítsük. Fél a jövőnk, nehogy feléljük idő előtt. Félnek a tulajdonaink. Sok minden félhet bennünk, ezek kötik meg szabadságunkat.

De mindez csak anyagi természetű félelem, ami az életünkkel függ össze. Ezzel szemben a szabadság a lélek szabadsága, amit a halák sem akadályoz meg. A lélek tudja, hogy az élet és halál csak állapotok, amiket úgy is megkapunk. És ez nem fűgg az összeharácsolt és bennünk félő javainktól. Így aztán a szabadságnak nincs alternatívája, korlátozni is csak saját magunk tudjuk, senki más... Akkor tehát a szabadságra kell és lehet is törekedni, mert azt nem veszíthetjük el!

(folytatása következik)