A ma hagyományosan anyaágú leszármazást örző társadalomban úgy fogalmazhatnánk az elv alapját, hogy az anya legalább biztos. Keresztény kultúrkörben erre azt válaszolná az önérzetes ember, hogy neki az apja is. Ez egyfajta erkölcsi hitvallás is.

Különös gondolatot olvastam valahol egy blogban. A bejegyzés egy anyáról szól, aki a barátja mellett tart egy szeretőt is. A szeretőnek is van családja. Egymással semmi dolguk a legmocskosabb szexen kívül. Semmi mást nem várnak a másiktól, mint a titkos szexuális vágyaik kielégítését. Nincs érzelem, nincs semmi bonyodalom.

Talán csak egy kérdés van: miért van ez így? Miért hallani olyanokat, hogy szereti a feleségét/férjét, de X éve együtt él vele és kell a változatosság. Nem akar mást, csak hatalmasakat élvezni valaki mással, aki nem a felesége/férje.

A gondolat úgy folytatódik, hogy talán a hiba a korban van. Úgy érti, hogy a világunkban, hiszen olyan hosszú lett a várható életkor. A holtodiglan-holtomiglan régen nem jelentett ilyen hosszú időt általában. Nem úgy ma. Kevés a halálos kór, és már nem divat belehalni a nőnek a szülésbe. És sokkal kevesebb a háború is, amiben meg a férfi vész oda. Így aztán hosszú évtizedekig arra vannak kárhoztatva a hitvesek, hogy tartsák örök hűségüket.

Kell az a kis szabadság? Az író később kifejti egyetlen aggályát. A párok, ha nem olyanok, micsoda keserűséggel vennék tudomásul életük párjának kis kalandjait. Fájdalmat okoznak, vagy okoznának, ha kiderülne. Így is megéri? A cikk nem ad választ a kérdésre.

Az biztos, hogy a középkorhoz képest évtizedekkel növekedett az átlagéletkor. Biztos, hogy akkoriban a házasságnak a legcsekélyebb köze sem volt a szerelemhez. Az is biztos, hogy a természetes elhalálozás is más mint akkor. Azt viszont nem képzelem, hogy az ember alapvetően megváltozott volna. A rokoko nem szól másról, mint az elnyomott, vagy nem is olyan nagyon elnyomott szexualitás. Abban az időben a szerető hivatalos státus volt.

Skandináviában talán derékba törhetne egy karriert a magánéletbeli hűtlenség, ugyanakkor ez teljesen elképzelhetetlen számomra olaszországban. Felmérések azt mondják, hogy nem lehet egyik nemet sem jobban hűtlenkedésre való hajlammal vádolni. Nők, férfiak egyaránt űzik ezt az amúgy ősi sportot.