Mici néni két élete... Honnan jutott most eszembe ez a régi film? Igazság szerint tegnap az interjún találtam így válaszolni arra a kérdésre, hogy miként egyeztethető össze az értékesítői múlt és a festő jelen. Nekem is van két életem. Az egyikben kvázi kereskedő voltam, a másikban pedig kvázi festő vagyok...

Igazából ez a kettős lét nem csak rám jellemző, de a magyar történelemre is. Van a hivatalosan elfogadott történelem, és van egy alternatív múltkép -szép história. Abban biztos vagyok, hogy a hivatalos történelmet a győztesek írták, írják és fogják írni a jövőben is. De abban is biztos vagyok, hogy a valóság néha sokkal összetetteb és nagyobb összefüggésekben érthető csak meg, mint a hivatalos álláspontból.

Abban is teljesen biztos vagyok, hogy magyarország történelme a két síkon egészen eltérő, néha egymásnak ellentmondó véleményeket, nézeteket és meggyőződéseket takar. Induljunk ki abból, hogy a magyar ember önkéntelenül is fontosnak tartja megismerni saját múltját, és a jelenben kötelességének érzi tenni a magyar jövőért.

Ezt a gondolatmenetet követve akár azt is gondolhatnánk, hogy a ma nem olyan népszerű egykori kormányzó párt téves menzetérdek vélelmei a történelem téves ismeretéből fakadnak. Ezt a menetet követve arra kellene jutni, hogy a most hatalomra került párt viszont a helyes történelmet tanulta -legalább is helyesen értékeli a történelmi helyzetet. Egyikre sem mernék az életemmel fogadni... Így aztán azt sem tudom, hogy nagyipari történelem hamisítás zajlik, vagy egyszerű kényelemszeretetből elfogadjuk a világhatalmi érdekből eredő, leegyszerűsített valóságot?

 Nagyon nem szeretem, amikor egy gondolatmenet végén eltűnik az egész gondolat lényege. Így jártam most is. Meg akartam szerkeszteni az egész bejegyzést és egy ügyetlen mozdulattal sikerült deréjba vágnom a leírtakat. És el is veszett a vége. legalább is "papíron", hiszen a fejemben megvan az egész.

Talán lustaságból nem kezdem el újra beírni, talán azért, mert nem is ide kellene eleve írnom. A lényeg, hogy az eszmefuttatás vége immárom rejtetté vált a Tisztelt Nagyérdemű előtt. Így is jó, a hiányzó mondatok csak számomra voltak fontosak.