Nyolc órakor felhangzott a szignál: Csajkovszkij első (b-moll) zongoraversenyének főtémája. A bemondó annak rendje és módja szerint bemondta, hogy "Orson Welles és a Mercury színház a rádióhullámokon H. G. Wells: Világok harca című rádiójátékát adja elő." A hallgatókat tehát figyelmeztették. Csak hát a hallgató (a tévénéző, hogy ugorjunk az időben) nem úgy hallgat, ahogyan azt elvárják tőle. Slamposan és slendriánul hallgat. (Néz.) Néha percekig nem figyel (beszélget, kimegy a fürdőszobába, sört iszik, bambul). Ráadásul nem is mindig pontosan a műsor legeslegelején kapcsolódik az adásba. Szóval az Egyesült Államok lakói egyszer csak azon kapták magukat: egyenes adásban közvetítik nekik országuk marslakók által történő megszállását.

Amikor azt mondom: nincs rendebn a világ, akor arra gondolok, hogy nagyon nincs rendben. Mintha nem jó irányba forogna az óra mutatója. Olyan érzésem van, hogy egy időbuborékba zárodtunk, és most bent kezd elfogyni a szabad tér. Belaktuk és lassan kinőljük a buborékunkat. 

Azt nem tudom mikor kerültünk ebbe a világbuborákba, de egyre nyilvánvalóbbá válik számomra, hogy ez a világ nem az, aminek hisszük. Ezt a kicsit mátrixos gondolatot látszik alátámasztani az is, hogy a folyamatok mintha nem úgy működnének, ahogy elvárjuk tőlük. Gazdasági, politikai, mentális vagy bármilyen környezetről beszélek, azt érzem, hogy egy rendkívül belterjes gondolkodás határoz meg mindent. Ráadásul ez a gondolkodás mintha köszönőviszonyban sem volna az emberrel, az emberi értékekkel. 

Mindezt csak tetézi a hiábavalóság érzése. Ahogy figyelek nem egyedül én érzem ezt a furcsa ellentmondást a mindennapjaink és a lehetséges mindennapok között. Olyan ez, hogy már nem saját magunjkért élünk és dolgozunk, hanem valami globális világuralmi rendnek vagyunk a katonái. Azt szolgáljuk és építjük, miközben a saját boldogságunkról, boldogulásunkról megfeledkezünk.

Jobban mondva elterelik róla a figyelmünket. Egyre biztosabb vagyok, hogy ha a burok alól kinéznénk, kint sütne a nap, friss lenne a levegpő és minden teljesen alkalmas volna arra, hogy oda visszaköltözzünk, de a rendszer fennmaradásának az az érdeke, hogy mi ezt a tiszta környezetet ne fedezhessük fel. közben a védettnek hitt burkon belül is összeesküvéselméletek és végzetes cselszövések gondolata születik.

Nem tudom mikor került fölénk észrevétlenül ez a kupola. Nem tudom meghatározni azt a pillanatot vagy eseményt, ami ennek létrejöttéhez vezetett, de a léte egyre biztosabbnak tűnik.