Nem vagyok híve a "drog"használatnak, akár kemény, akár "puha", vagy party drogról beszélünk. Nem is csak azért, mert az élvezetből fogyasztást aztán felváltja a függőség, de ez nem hogy megoldaná a problémákat, hanem inkább újabbakat teremt. Nem erről akarok most szónokolni. Sokkal inkább az érdekel, hogy milyen formában tudom mégis elfogadni egyes tudatmódosító szerek használatát.

Fontos a használat, mert az élvezeti fogyasztás számomra elfogadhatatlan. Használat alatt azt értem, hogy tudatosan, egy feladat vagy cél érdekében. Ez a cél sokszor a természeti népek sámánjai számára egy kapcsolat megteremtése a szellemekkel, túlvilággal, az istennel, vagy valami más, nem emberi entitással. Akár a saját tudatunk mélyére enged belátást, akár az univerzum emlékezetének mélyére, ez egy kapcsolat valami olyannal, ami azelőtt nem volt elérhető. És használat azért is, mert a cél nem önmagáért a fogyasztásért való, hanem egy közösségért.

A sámán (gyógyító, pap vagy beavatott, stb.) a pszcihotropikus/pszichoaktív szer hatására létrejött kapcsolódásban megtalálja a választ a közösség kérdéseire. Az ártó, vagy jótevő szellemeket, és ezeket rá tudja venni valamire, ami a közösség számára hasznos. Mintegy fehér mágiát gyakorol.

Amikor valaki drogot (növények hatóanyagát) használ, akkor a természet erejét használja. Már ha a drog szót eredeti értelmében használjuk, mert a manapság leggyakrabban használt tudatmódosító szerek kémiai úton jönnek létre és a legkevésbé sem természetesek. Orvosi értelemben drognak tekintendő a kamillatea, a körömvirág kenőcs, a fokhagyma tinktúra, meg minden olyan szer, ami növényekből természetes úton kivont hatóanyag. Számomra már az is figyelemre méltónak és intőnek tűnik, hogy az LSD, speed és társaik drogként élnek a köztudatban. Tehát még egyszer, a drogokban a természet ereje bújik meg -a kemikáliákban meg az emberi elme sátáni oldala.

A hagyományos "benszülött" kultúrák, természeti népek beavatottjai felvállalják magukra a terhet, hogy gyakran egyébként mérgező anyagokat használjanak a kézzel megfoghatatlan világhoz kapcsolódás érdekében. A különös főzetek, teák stb. okozzák a révülést, de gyakran monotom szövegek kántálásával, forgó táncokkal és dobszóval kísérik (mélyítik el) a szellem utazást.

Ezek az elemek jelennek meg napjaink diszkó-drogosainál is. Az intenzív, ütemes zene és monoton mozgás erősíti a tudatmódosulást. Itt persze hiányzik az utazáshoz az uticél... Meg még valami. A felkészülés az utazásra. A felkészülés az élmény megélésére, megértésére és feldolgozására. Olyan ez, mint ha az írástudatlannak könyvet adnánk a kezébe, aki rettenetesen örül annak, hogy szép, színes képeket talál...

A beavatás nem egy pszichoaktív szer bevételével kezdődik, hanem a hosszú tanulással, ami a hatásokra készíti fel az utazót. Divatos elképzelés, hogy ezek a szerek kitágítják a tudatunkat, kiszélesítik az értelmünket és megnyitják a világegyetem rejtett csatornái, hogy az Isteni tudás átfolyhasson a saját tudatunkba. Sajnos nem léteznek ilyen gyorsliftek. Nincs piros telefon a kollektív tudatalattihoz vagy a kozmikus tudathoz. Ez sajnos nem működik.

Jól hangzó reklámüzenetek sugallják, hogy bármit megtehetsz, amit csak akarsz. Arról viszont nem szólnak, hogy bár ez igaz, de mindennek ára van. Azt pedig előbb vagy utóbb benyújtja nekünk az élet. A sámán felvállalja a közösség helyett a buli végén a fizetést.