Nem tudom mi lehet az oka, de nekem idén valahogy nem akaródzik megjönni az ünnepi hangulat. Még talán ilyen feszülten soha nem telt a készülődés. Tele van idegeskedéssel, félresiklott ötletekkel. Idén valahogy nem megy! De nem ám egy két apróság, hanem úgy amblokk az egész. Néha a sírógörcs kerülget, ha körbenézek a lakáson is. 

Mindenhol az elkezdett és félbehagyott cuccok, amiktől lassan nem lehet mozogni. És mind azért van félbehagyva, mert nem működik. Ma például az osanba visszük vissza a dolgokat, mert tökéletesen alkalmatlanok arra, amire árulják. Mellesleg meggyőződésem, hogy az egészségre is veszélyes... Nyilván ennél részletesebben nem írom le, mert az ajándékalapanyag erősen enged következtetni magára az ajándékra is.

Nem tudom mi a baj. Talán az szokatlan, hogy kint már hó van és fehér a táj? Régebben úgy gondoltam, hogy ez szerves tartozéka a karácsonyi hangulatnak, és azért nincs hangulat, mert nincs hó. És tessék, amikor itt a nagy lehetőség, akkor meg a minden más teszi tönkre az egészet. vagy velem van a baj, ez is lehet. Kicsit úgy érzem, hogy ki vagyok rekesztve ebből az ajándékészítősdiből. 

Mellesleg tegnap megpróbáltam mézeskalácsot írókázni, de az valahogy nagyon nem feküdt kézre. Ez azért érdekes, mert eredetileg azt gondoltam, hogy megy ez nekem. Hát nem. Én bizony nem tudok olyan szép egyenes vonalakat húzni, mint a szivecském. Neki ez jobban megy. Igaz, ő meg mással nem birkózik meg, bár azt hiszem, ez inkább csak félelem kérdése. AZt mondja, hogy neki az úgysem menne, inkább ki sem próbálja. Ha kipróbálná, biztos vagyok benne, hogy abban is lepipálna. Ezért jutott eszembe az, hogy talán csak azért nem akarja kipróbálni, mert ha azt is szebben csinálná mint én, akkor neki kellene megcsinálnia azt is... (trückös :)

Egyébként olyan semilyen vagyok. Nem is igazán tudom, hogy mihez nyúljak. Legszívesebben csak elbújnék egy sarokba és tavaszig magamra húznám a takarót, oszt jóccaka! Nekem ez a tél úgy cakumpakk nem gyerebe. Nem szeretem a hideget, a havat, a sötétséget, a mogorva látképet, a varjak károgását reggelente. Nem szeretem, hogy nem lehet nyitva az ablak vagy az ajtó egész éjjel. Bezárkózva meg nincs elég friss levegő, olyan, mint ha egy börtönben volnánk...

A tegnapi kép jó példa arra, milyen feszült vagyok. Az egyik naplementés képet vettem elő, hogy befejezzem. Hát befejeztem. Olyan lett, mint ha a háttérben egy napalmal bombázott part volna. Kigyulladt az egész hegyoldal... Hiába veszek elő meleg színeket, valahogy nem a meleg nyár érződik belőle, hanem egy tűzvész, természeti katasztrófa, vagy egy atomtámadás forrósága leginkább. Ráadásul, ahogy szárad a festék, eddig nem ilyet használtam, határozottan ázott kutya szaga van. Nem esik jól!