nagyjából ezer éve nem főztem már kocsonyát, most itt volt az ideje. Körülményes a dolog, mert a lakásnak nincs hűvös helysége. A hűtőbe meg nem tudunk annyi tányért elhelyezni amennyit kellene. Tegnap meg a boltban jónak tűnő kocsonya alkatrészeket láttunk. Igazából én vagyok az, aki erőltettem ezt a témát. Utóljára jó kocsonyát még az előző évezred végén főztem, ideje nekiveselkedni megint.

Tegnap délelőtt sógorral fényképezőgépnézegetés, délután meg asszonypajtással ajándék vásárlás. Ez a trend folytatódott ma délelőtt is. Nem voltunk túl sikeresek ma sem. A bolt, ahová mentünk, leginkább tragikusnak volt mondható. Az egyik eladót a gutaütés kerülgette akollégái miatt, a másik meg nem értett a szakmájához, vagy az árukészletet nem ismerte. Azért mi nem adjuk fel!

Idén karácsonykor is magunk készítjük el az ajándékokat. Persze nem mondom meg mit, nehogy kiszivárogjon a hétpecsétes titok... Annyit azért elmondhatok, hogy a kézműves ismereteinket megint új irányban tágítjuk. Csak a hozzávalók beszerzése nem egyszerű...