Volt ma a kezemben egy olyan fényképezőgép, amit álomnak sem mondanék, mert valahogy nem érzem ésszerűnek, egy egyszerű gépért kifizethetőnek a félmillió forintot. Eos D7. Meg a libling Eos 50-et is megfogdostam, de még az is túl van az elfogadható határon a 400000 Ft-os árával. Ezt már csak tetézte, hogy állítólag rengeteg a probléma a konstrukcióval, nagyon szervízigényes. Hiába, a nagy kedvenc mégis csak a D40 volna, ami már kifutott modell. Itt-ott felbukkan még néhány elfekvő darab, de jobbára már csak használtan lehet majd venni. 

Valahogy a digitális fényképezőgép meg nem az a kategória, amit használtan érdemes volna megvenni (szerintem). Annyi elromolható és elöregedő alkatrész van benne, hogy egy jó használtra valószínűleg kisebb az esély, mint egy lottó ötösre. 

Viszont kipróbáltam a Nikon 90D gépet, is, ami egészen megnyerő modell. Ennek az ára már közelít az ésszerűhöz, de azért még mindig majdnem háromszázezer. Viszont kétségkívül nagy előnye a digitális technológiának, hogy nem kell bele film, nem kell előhivatni, nagyítani. Bár van sok hátránya is, de hát valamit valamiért. Mellesleg engem nem fenyeget egyelőre, hogy fényképezőgépet vegyek.

Délután meg elmentünk ajándékalkatrészeket beszerezni. Nem volt felhőtlen a siker, van amit majd egy hét múlva kell elhozni. Akkor majd mehetek érte egyedül... Viszont az ötletünk jó, remélem sikere is lesz :)